|
Egy
vallomáson kezdjük. Ebben a pillanatban mi súlyos bûnt követünk el a szerkesztõségi
szubordináció ellen. Olyanféle bûnt, amit becsempészésnek
nevez a redakciók szótára…
A
szubordináció megsértése talán súlyos bûn - beismerjük. De ezt a bûnt velünk
éppen a mi igazság- és kötelességérzésünk követteti el. Mert igazságtalannak tartjuk,
s a mi közönségünkkel szemben kötelességszegésnek, hogy mikor egy olyan
embernek van ünnepe, mint Hegyesi Márton, mi mélységesen hallgassunk, mert
Hegyesi Márton ennek a lapnak felelõs szerkesztõje…
Mi
sem fogunk új dolgokat írni Hegyesi Mártonról. Mint emberrõl talán többet tudnánk másoknál, de mint közéletünk egyik
legérdemesebb vezetõ alakját, mindenki ismeri.
Mint
ember egy - sajnos - ritkuló típus képviselõje. A régi nemes alakok közül való:
puritán, erõs érzésû, tiszta gondolkozású, sokat tudó, munkás, emberszeretõ.
Hazafias és faji érzésben a legerõsebb talán. Deresedõ fejjel még mindig tud
lángolni. Lelkesedésre, munkára fiatal maradt. A reménytelenséget nem ismeri:
érzéseiben megedzett, hívõ, és erõs. És ilyen õ minden szereplésében, a közélet
minden vonatkozásában. Önzetlenül munkál, szeretettel, kímélettel,
fáradhatlanul. Ahol közügy munkára szólít, ahol nemes cél lelkesedõket kíván:
Hegyesi Márton mindenütt ott van. Oszlopos tagja a szabadelvû pártnak, vezetõ
alakja Nagyvárad tanügyének, elismert érdemû tudós, a vármegyei élet egyik
vezetõ alakja, mint e lap felelõs szerkesztõje tisztelt és szeretett nesztora a
hírlapírói karnak. Nincs olyan küzdõtere a közéletnek, ahol õ nem munkálkodik…
És munkálkodjon is még sokáig. Ma tisztelõinek serege kereste fel
tuszkulánumában, patriárchális, szép családi körében. A rokonok, a barátok, a
küzdõtársak. A tanítói kar küldöttségileg üdvözölte. Ma este pedig
vendégszeretõ háza megtelt szeretõ és tisztelõ híveivel. Igaz, szép magyar
szokás szerint mai névestéjén, Márton napja elõtt az ünneplõk nagy seregébe
állhassunk be mi is. Ne legyen ez nekünk megtiltva, csak azért, mert közel
állunk hozzá. Köszönthessük mi is szeretettel, s mondjuk el, hogy õreá még
nagyon sokáig van szüksége a közéletnek munkálkodóul s példaadóul, s hogy
nekünk lelkes, forró vágyunk, hogy így
legyen!…
Szabadság 1900.
november 11.
|