|
Így
hívták, így ismerték mindenütt vagy félesztendõ óta. Kis, furcsa, jókedvû
ember, aki olyan kacagva és kacagtatóan szaladgált a kenyérért, hogy észre sem
vette, hogy nagyon elfáradt. A repülõ borbélynak ugyanis sokat kellett
fáradnia. Kacagni már nem kellett sokat, de õ mégis kacagott. Sok oka pedig nem
volt reá. Családja van a kis borbélynak, ezért kellett annyit szaladnia. Reggel
hattól kezdve ki nem fáradva nyargalta be az õ rendes pácienseit. Itt lármáztak
rá, hogy korán jött, amott, hogy mindig elkésik. Õ bohóskodva, kacagva vette a
szerszámát, s rohant tovább. Figaró itt, figaró ott. Szaladás közben arról ábrándozott,
mikor neki egy kis fészke lesz. Mikor neki nem kell mindenkihez szaladni.
Üzlete lesz, abba is csak járnak. Elérte a vágyát fél évi nyargalás után.
Figaró hajlékot kapott, s kacagó arca még jobban ragyog a Zöldfa utca sarki
kis, új üzletben, ami nem valami fényes hajlék, de elég egy család
boldogságára. - A kis borbély ott szorgoskodik most egész nap… Ráfér fél évi
nyargalás után. S ha a „páciensek” jó emberek, ezután még inkább pártolják a
kis repülõ borbélyt, a legboldogabb figarót.
Szabadság 1900.
november 11.
|