511. JÁFET TIZENKÉT FELESÉGE

(Vígopera 3 felvonásban. Antony Mars és M. Desvalličres írták, a zenéjét Victor Roger szerezte. A Szigligeti Színház premierje 1900. november 17-én)

Mi úgy gondoljuk, hogy a Jáfet tizenkét feleségét már régen megszerezte volt a direkció. Mivel pedig a Szigligeti Színházban az a repertoár összeállításának a rendszere, hogy minden megszerzett darabot elõ kell adni: a nagyváradi közönségnek ma este alkalma volt a fentnevezett zagyvaságot szemtõl szembe látni.

Szerencsére a darab pesti sorsáról már informálva voltunk. Ilyenformán csak az történt, hogy sokkal rosszabb darabot kaptunk, mint amilyen rosszra már eleve számítottunk.

Peterson Jáfet (Nyárai Antal) az a boldogtalan egyén, akirõl elnevezték a darabot, s aki az amerikai mormonok közt annyi feleséget szerez magának, amennyi tûrhetõen csinos kóristá­néja van egy modernül berendezett színháznak. Sõt, még annyit sem. Mert az egyik feleség általában primadonna, a másik komikáné. A primadonna nemigen énekel, a komikáné azonban sokat kellemetlenkedik.

Általában a szereplõk nagy részben kellemetlenkednek. Énekelni nemigen tudnak. Ámbár a darab új operett, egy egészséges, valamilyes zeneszám nincs benne. Lessük az elsõ felvonást: semmi. A másodikban, mikor már türelmünk fogyni kezd, elõáll Forrai Ferike, a primadonnafeleség. Általános várakozás. És szól Forrai:

- Asszony is vagyok, szép is, szabad. Most már nem kéne, csak egy katona.

A beavatottak tudják, hogy most ének jön. A zenekar megszólal, Forrai pedig elénekli a Heltai Jenõ kupléját: A regementet áthelyezték.

Nahát, kérem, ez az orfeumokban elkoptatott kuplé a darab legértékesebb zenerésze…

De szóljunk: mi történik Jáfettel? Pihenõre megy. Vissza Párizsba vagy két hónapra. A tizenkét feleség utána. Szörnyûséges bolondságok. Az a bizonyos dúsgazdag nagybácsi azt akarná, hogy Jáfet ne nõsüljön meg, s kiderül, hogy a derék ifjúnak már tizenkét felesége van, köztük a nagybácsi egykorija is, aki alaposan felszarvazta az öreget.

Végre Jáfet férjhez adja mind a tizenkét feleségét, s marad mi volt: egy agglegény.

Hogy mi minden van még a darabban. Elég, hogy elmondják a színpadon. Mi röstelljük leírni. Híg szellemességek s szellemtelen durvaságok…

Az a különös, hogy a darabot elég jó, sõt szokatlan jó elõadásban láttuk. Úgy látszik, az is hozzátartozik a rendszerhez, hogy csak a jó darabokat adják rosszul.

A tucat tizenegye igen jól fest. Az ember dúslakodhatik a harisnyákban. Mert a harisnyák a darab fõ attrakciója.

Forrai Ferike ügyes primadonnafeleség volt. Benkõ Jolán ijesztõen jó Deborah. A komikáné-feleséget hívják így. Nyárai a Jáfet-féle szerepekkel járja le magát. Sajnáljuk ezt az igazi mûvészt. A karzat tapsa tönkre fogja tenni. Szilágyi Dezsõ ügyes figurát csinált. Bérczy és Bodnár mulatságosak voltak. Deésy ma sem jobb, mint máskor. A tucat asszony közt Horváth Irma s Egyed Lenke nagyon bájosak.

Hatás semmi vagy nagyon kétes. A színházat zsúfoltig megtöltõ közönség álmélkodott. Minden számítást felülmúló, értéktelen zagyvaságot kapott.

Szabadság 1900. november 18.