Az
Offenbach szellemében készült kedves Suppé-operett ment ma a színházban. A
bájos egyfelvonásos nagyon tetszett. Aminek megvan a maga jó oka. Bátran
mondhatjuk, hogy a Szigligeti Színházban ilyen pompás, precíz, teljesen
kifogástalan operettelõadás még nem volt. A közönség ezt teljes mértékben honorálta
is. Egyre-másra hangzott fel a nézõtéren az a bizonyos meleg, egészséges taps,
amit eddig olyan sajnosan nélkülöztünk. Több dalt megismételtettek.
A
szereplõk egytõl egyig remekeltek. (Igaz, hogy csak négyen voltak.) Csík Irén
dicséretét azzal kezdjük, hogy gyönyörû Galathea volt, méltó arra, hogy
Pygmalion bolonduljon utána. Sikere már ott kezdõdött, amikor még „szobor”
volt, és amikor a lepel félrevonása után az õszinte csodálat moraja zúgott fel
a közönség között. Kiváló játéka és énekmûvészete tették természetesen teljessé
sikerét. Alkalma volt különben egy bravúros dolgot is megcselekedni.
Énekpartiját ugyanis nem énekelte transzponálva, amint ez általános szokás,
hanem az eredeti hangnemben, két hanggal magasabban. Azonban diadalmasan
birkózott meg minden nehézséggel, és teljes, igaz sikere volt.
Minden
tekintetben méltó partnere volt Lányi Edit. Ganymédje bájos, elmés, kedves
alakítás volt. Dalait gráciával énekelte, és finom pikantériája nagyon
tetszett. A mi görögök refrénû
kupléival alig tudott betelni a közönség.
Kalmárnak
aránylag kis szerepében is volt alkalma szép tenorját csillogtatni. Nyárai a
Midas rituális szerepében kacagtatta meg sok jókedvvel és mûvészettel a
közönséget. A zenekar nem rakoncátlankodott. Az egyfelvonásos után Spanyolország,
az Uránia elõadása következett.
Szabadság 1900.
november 21.
|