514. PARASZT SZÍVEK

(Dr. Balassa Ármin népszínműve. A Szigligeti Színház premierje nov. hó 21-én)

Nem szeretnénk sokat írni a mai premierrõl, mert nagyon sok keserûség kerülne ki a tollunk alól. Nemcsak Balassa úr, ez a jóindulatú dilettáns kapna ki érdeme szerint tõlünk, de a nagyváradi színház vezetõsége s minden mai szereplõ is.

Így csak röviden jelentjük: ismét premier, ismét rossz elõadás, ismét bukás.

A Paraszt szívek egyfelvonásos népszínmû. A túlságba vitt és félreértett kollegialitás jóvol­tából nagyon sok szépet olvastunk felõle. Amit pedig ma kaptunk, a legdilettánsabb, a legbizonytalanabb kis darab. Kicsinált, erõltetett, színtelen meséjû. Régi taposott útszél színtelen virága - hogy oly formán beszéljünk, mint a mai úgynevezett népszínmû alakjai. Egy parasztmenyecske, egy fiatat lupa a hõsnõje, akinek forró buja vére romlásba, kárhozatba taszít minden õt szeretõ férfit.

El is hinnõk ezt Veráról - így hívják a fiatal magyar lupát - csak ne énekelne annyit. Bemegy [a] házba: egy nóta. Kijön a házból: egy nóta. Aztán ismét és ismét egy nóta. Ezek a nóták is elég rosszak.

A kis kísérletet Somogyi elõrántotta. Így szokás ez nálunk. Természetes, hogy a darab értéktelensége még jobban kitetszett: A szereplõk közül csak Peterdit említjük meg. No meg Forrai Ferikét, akit - mint megjegyeztük már - nem volna szabad népszínmûben felléptetni. Az elõadást kis közönség nézte végig, mivel a kis népszínmû után az Uránia elõadása következett. No evvel az Urániával is bebizonyította Somogyi, hogy tökéletes mûvészettel tud önmagának ártani.

Szabadság 1900. november 22.