|
Berczik
bájos, poétikus vígjátékát is megdöbbentõen kis közönség nézte végig. Talán ez
a kis közönség is szívesebben töltötte volna otthon az estét, ha jóelõre
informálva van - mint voltunk mi -, hogy a darabot régi úzus szerint csak úgy
elõrántották, próba belõle nem volt elég, s a szerepek is helytelenül vannak
kiosztva. Természetes tehát, ha ezúttal is egy kellõen elõkészített bukásról
kell beszámolnunk. Kisfaludy Sándor személyesítõjét, Szarvasi Sándort bánthatja
legjobban a sikertelenség. Az õ Kisfaludyja egy újabb kabinetalakítás, méltó a
fiatal mûvész legújabb nagy sikereihez. P. Szép Olga Szegedy Rózája szintén
mûvészi volt. Erdélyi Miklós nagyon jóízû Szalóki Péter, Madas Pista kedves
ügyes Kisfaludy Károly volt. Bérczi mûvészi Ágh Ferke. S ezzel vége is. Talán
Bognár vált még be a pap néhány soros szerepében. Szilágyi nem értette meg
Rostyt, ezt a kemény magyart, akinek a túlzó lelkesedése, magyarsága lehet
talán - kivált nekünk - néhol komikus, de õ maga, egyénisége, modora, beszéde
sohasem az. Szohner Olga újabban minden szerepében kedvetlenséget árul el. Ma
elárult egyebet is. Azt tudniillik, hogy finomabb, mûvészibb szerepeket
játszani képtelen. Õ csak külsõségekkel tud sikert aratni. Ma még ezekkel sem
próbált. Deésy Alfréd a szerepét sem tudta, Batizfalvy ma is azt juttatta
eszünkbe: hogy lehet valaki ilyen szép és ilyen rossz színésznõ?! Ma is csak
addig tetszett, míg nem beszélt. Somogyiné N. Júlia dehogy is volt canis
materezõ, kardos nagyasszony. Egész szerepében énekelt. Kérjük: válasszon olyan
szerepeket, amikkel nem teheti egymaga tönkre az egész elõadást. A közönség nem
nagyon lelkesedett. A taps nem sikert, csak a kiválóbb szereplõk kárpótlását
jelentette.
Szabadság 1900.
december 6.
|