|
Voltaképpen
igen szomorú dolog, hogy a magyar közönség olyan üdvriadallal fogadta a
Gyurkovics leányokat, a regényt és a színdarabot. Mert a magyar középosztálynak
a léhaságát kegyetlenül éles, igaz, csillogó világításba helyezi ez a darab.
Persze, nem szabad moralizálni. Mindezeket tudja Herczeg Ferenc is, és mégis
fölényes okossággal, valami mély, nyugodt bölcsességgel megírta, sõt színpadra
vitte a Gyurkovics leányokat. A közönségnek ez kell, legyen meg az õ akarata.
Tehát
a Gyurkovics leányok, a léha, a kedves, a könnyelmû, a bájos
„bunyevác-pereputty” vonult fel ma a nagyváradi színpadra. Természetesen taps
és kacaj üdvözölte õket. Hogy ezúttal a taps nem volt zajosabb, hogy a kacaj
nem volt édesebb és önfeledtebb, arról nem tehet Herczeg Ferenc. Tudjuk mi és
valljuk is, hogy összehasonlításokat nem szabad tenni. De hangot kell adnunk
annak a panasznak, amely egyre gyakrabban üti meg az ember fülét a nézõtéren:
miért ad Somogyi egyre-másra olyan régi darabokat, amelyeket a váradi közönség
már látott - sokkal jobb elõadásban…
A
mai elõadás, éppen úgy, mint a Himfy dalaié, a Négy évszaké és annyi másé,
messze alatta marad annak a másik elõadásnak, amelyben a nagyváradi közönség
látta a Gyurkovics leányokat. A rendezés gyenge volt.
A
darab leghatásosabb jelenetei elmosódtak, szétfolytak. A harmadik felvonás
pompás hálószobai jelenetét teljesen elejtették.
És
hol volt a Gyurkovics leányok pajkos jókedve, kicsapongó szilajsága? Mintha hét
északnémet guvernáns lett volna a színpadon, olyan volt némely jelenet.
A
szereplõkrõl el kell ismernünk, hogy külön-külön mindent megtettek a siker
érdekében. Az igyekezet és a jóakarat azonban, fájdalom, nem mindig jelent
sikert. Szohner Olga, akinek úgyszólván vezetnie kellett volna a darabot, nem
volt az igazi Mici, a féktelenül temperamentumos, kacér, elmés bunyevác lány.
Erõtlen és színtelen volt, talán azért, mert a szerep sehogy sem illik
egyéniségéhez. Balla Kálmán igen elegáns, igen ügyes és szeretetreméltó Horkay
Feri volt, nagyon tetszett. Még a táncait is megismételtették.
Benkõ
Jolán nagyon is durva, kissé parasztos asszonyt csinált Gyurkovicsnéból. P.
Szép Olgáról talán felesleges is dicséretet írnunk; az volt, ami mindig: bájos
és szeretetreméltó. Kovács Mariska ötletes, kedves és igen szép Sári volt.
Batizfalvy Gizella is szép Ella volt - de semmi egyéb, mint szép. Az ifjabb
Gyurkovics-nemzedékeket méltón képviselték a szép B. Horváth Irma és Veszter
Juliska és Somogyi Béla, aki ezúttal egy kis leány szerepében remekelt. Kitûnõ
ezredes volt Peterdy, kedves és elegáns Sándorfy, s szimpatikus Szarvasi, aki
ma különösen elegenciá[já]val lepte meg nagyszámú híveit. Pompás figurát
csinált Semesseybõl Deésy, kinek, úgy látszik, jobban megfelelne ez a
szerepkör, mint a lírai szerelmesé. Bérczi és Madas Pista is igen jók voltak
kis szerepeikben.
A
közönség jól mulatott, de keveset tapsolt. A színlap ismét tele volt bosszantó,
hibás adatokkal. Mikor lesz már ennek vége?
Szabadság 1900.
december 7.
|