|
(A
Szigligeti Színház premierje 1900. december 7-én. Operett.
Antony Mars és Maurice Hennequin írták. Zenéjét Victor Roger szerezte.)
A
mai elõadásról valljuk be õszintén: jól mulattunk. A Bibliás asszony szerzõi
nem akartak mást. A színészek sem. Lehet, hogy kissé orfeuminak találtuk néhol
a hangulatot, de azért sem haragudtunk magunkra. Forrai Ferike tapsot kért az
elõadás végén egy kupléban s nem babért. Nos, tapsot kaptak eleget. Ami a
babért illeti, ejh, úgyis olyan kétes értékû valami az…
Minden
színházba járó tudja, hogy a darab egy korhely királyon fordul meg. Párizsban a
vivõr belga királyra ismertek a maga táncosnõjével. Ez mellékes egészen. Az
ötlet kitûnõ: akár Lipót adta, akár Milán király.
A
bibliás asszony pedig (Forrai Ferike) egy ájtatos kis márkiné, akit Thea (Lányi
Edit) ama bizonyos balett-királynõ tanít ki, hogy miként hódítsa vissza õtõle a
férjét. A kis szent aztán már a második felvonásban úgy hányja ég felé a
lábait, hogy csupa gyönyörûség. Kitûnõ figura a darabban - s Nyárai még
kitûnõbbé tette - a Beauqueney hercegé, kinek a legfényesebb történelmi neve
s a leglaposabb tárcája van a földkerekségén, ergo egy amerikai vörösrézkirály
leánya kezére vadászik. Aztán Marechalné, kit legutóbb 1878-ban ölelt a korhely
király, de a véletlen folytán igen alaposan visszaemlékezhetik e szerelemre.
Különben
fényes teóriája van a szerelemrõl. A korhely királyt (Pintér) egy rettenetes
zenekar üldözi egész elsõ felvonás alatt. Bérczi a karmestere. Pokolian végzi a
dolgát. Tapsolták a bandával együtt nagyon.
Méltóztatnak
látni, hogy a darab meséjét nem tudjuk elmondani. Groteszk, mulatságos, fényes
helyzetek és ötletek sorozata. A zene bájos Roger-muzsika, amit meg is fejeltek
néhány betéttel.
A
darab kitûnõ rendezésben és elõadásban került színre. A Pintér Imre érdeme,
akit a második felvonás fényes rendezõi ötletéért, egy gyönyörû élõképért ki is
hívtak.
A
szereplõket illetõleg: a címszerep ma nagy sikert jelentett Forrai Ferikének,
ennek a nagyon bájos s máris a közönség kedvencévé vált kis szubrettnek. Nagyon
szépen, mûvészien játszott, énekelt. A közönség valósággal ünnepelte.
Erdélyi
- mint mindig - elegáns és ügyes volt a márki szerepében. Pintér korhely
királya méltán tetszett. Igen jó volt. Nyárairól nem tudunk elég dicsérõt írni.
Hercege kabinetalak. Õ maga pazarló módon ragyogtatta zsenialitását. Mintha meg
akarta volna mutatni, hogy egy ilyen szerepbõl is mit tud csinálni Nyárai! Egy
kupléja után szûnni nem akart a taps. Bérczi - mint jeleztük - a karmester
szerepében keltett zajos derültséget. - Benkõ Jolán pompás játéka mellett még
primadonnasikert is aratott. Énekszámait megismételtették. Madas ügyes inasa
tetszett, valamint a király két hallatlanul bamba inasa, kik igen ügyesen
végezték a dolgukat. Lányi Edit Theája azonban nagyon gyönge volt. - Még csak
szép sem. Énekszámai sem tetszettek, pedig betétképpen még a kadétkisasszony
Yes-yes-yes kupléját is elõadta. Tánca pedig nehézkes.
Batizfalvy
ma is szép volt s ma is ügyetlen. Konstatáljuk, hogy a darab bevált. Színházi
nyelven beütött. A közönség jól mulatott, s biztosan sokszor fog még mulatni
rajta. Telt ház volt.
Szabadság 1900.
december 8.
|