|
Rossz
elõhírek keringtek a mai klasszikus estrõl. Azok a bizonyos beavatottak nagy
fiaskót jósoltak, szörnyûséges rossz elõadást. Sietünk kijelenteni, hogy az
augurok jóslata nem teljesült - egészen. Rossznak bizony elég rossz volt a mai
elõadás, de semmi esetre sem olyan, mely bennünket, különben sem elkapatott
szegényeket megbotránkoztatott volna. Legfentebb az történt ma is, hogy a
szerelem felséges himnuszát olyanformán transzponálták, mint Beethoven
gyászindulóját a Bibliás asszonyban… Mégsem egészen így. Néhol megtartották az
ünnepi tempót, s nem egy helyütt az avoni hattyú énekét hallottuk… E. Kovács
Mariska nagyon szép Júlia. Elsõ felvonásbeli fényes, fehér selyemruhájával
valósággal szenzációt keltett. És… és meglátszott, hogy õ Júlia akart lenni.
Csengõ, kedves hangján nem is múlt. Az ambícióján sem, hanem az egyéniségén,
meg talán a képességén. Többet sóhajtott, többet énekelt, mint beszélt.
Szerelmes leányt láttunk, de nem láttuk Júliát, testet öltött, igaz poézisát a
nagy, igaz szerelemnek. Rómeó szerepével Deésy K. Alfréd tett próbát. Még kis
szerepekben sem volt alkalmunk sok jót mondani errõl a nagyon fiatal
színészrõl. Rómeója - gondolható - mennyire kísérlet maradt! A fiatalság volt
benne csak az igazi Rómeóból. Benkõ Jolán dajkája nagyon jó volt, úgyszintén
Szarvasi Tibáldja. Szilágy értelmes Mercutio: nem több. Peterdi, Bognár ki
szerepeikben kitûnõk, s igen bevált Bérczy és Gáthy is.
A
rendezés elég felületes és hiányos volt. A második képbeli táncjelenet
hatástalan. A kar hölgyei megdöbbentõen öltöznek. Egy mindennap használt,
nagyon rossz szalondíszlet: ez a Capulettiek csarnoka. És még sok-sok hiba. A
földszinten alig voltak. A karzat s állóhely zsúfolt. Taps volt több a
kelleténél.
Szabadság 1900.
december 18.
|