Zseniális
hatásdráma a Dumas fils-é. Szertelen, nagy szenvedélyek hatást keltõ
összeütközéseibõl szövõdik végig, s hogy a hatás teljes legyen színpadra író
emberek ókori receptje szerint, mielõtt a függöny utoljára legördül, a vihar
eláll: a nézõ boldogan vacsorázhat, s szépeket álmodhatik… Tudja Isten, hogy
vagyunk az ilyen mesteri darabokkal. Látjuk minden kis részükben a
csináltságot, a hatásra lesést, az írói rafinériát, s mégis meg tudnak ejteni
bennünket. Ahogy megértjük a parisienne-t, aki csodálattal, bámulattal, talán
vágyódással hall a brutális négerrõl, aki karjaiba fogva rohan el elrablott
asszonyával, éppen úgy értjük meg - éppen a Bagdadi hercegnõ-féle darabok nagy,
egész szenvedélyû, szertelen hõsei által -, hogy tulajdonképpen ezek az emberi
ideálok, ezek a nagy elhatározásokra s nagy érzésekre berendezkedett emberek…
Meg aztán a mi szürke idegéletünk nem hathat a színpadon. Legfellebb betegebbé
tehet bennünket. A színpad végre is hatást keres, amit csak ilyen nagystílû
darabokban érhet el olyan nagy kaliberû színésznõ, mint P. Adorján Berta. Mert
ma neki teljes, nagy sikere volt. Lionette szerepe feltárta tehetségének gazdag
tárházát. A szertelen, az öröklött forró vér által vezetett asszony lelkének
minden emóciója igaz volt, sokszor megdöbbentõen szép és igaz. Partnere,
Könyves pedig nemegyszer nehezítette meg nehéz feladatát. Hiába, Könyves derék,
tehetséges színész, de Nouvardy szerepe túl erõs neki. - Deésy Alfréd mai
játékán nagyon meglátszott az ambíció, és sok tekintetben figyelemre méltót
nyújtott a férj nehéz, fárasztó szerepében. A többi szereplõk: Szilágyi,
Bérczi, Bognár és Rákossy igen jók voltak epizódszerepeikben. A rendezés jó
volt. Közönség szép számmal. Taps, kihívás bõven.
Szabadság 1900.
december 29.
|