|
P.
Adorján Berta fellépése annyi üres ház után, az idõjárás s a jogászbál dacára
is nagyon szép közönséget vonzott a színházba. Akik pedig ott voltak: mûvészi
keretben hallhatták Sudermann színmûvének igazságait, amik a mi
társadalmunkban, a mi életünkben éppenséggel nem olyan értéktelen, elnyûtt
igazságok, milyeneknek hipermodern elmék vallják. P. Adorján Berta Magdája
mindenképpen figyelemre érdemes, sok tekintetben pedig eredetiséget mutató,
szép alakítás, ami ennél a parádés szerepnél sokat mond. Nagy érdeme, hogy nem
a híres Magdák másolata. Ami kölcsönzés van benne, azt a mai Magda, Adorján
Berta végtelenül rokonszenves egyéniségétõl kölcsönözte.
Ez
a kölcsönkérés szerencse volt Magdára. Igazzá tette, sok helyütt magával
ragadóvá. Természetes, hogy ovációban bõséges része volt a kedves mûvésznõnek.
Méltó partnerérõl, Peterdirõl csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk.
Alezredese mély tanulmányra valló, egész alak.
Balla
Kellerje túlontúl is antipatikus, bár mûvészi. Erdei Berta is erõsen színezett.
Annál egyszerûbb és sikerültebb alakítás a Könyves lelkésze. Kár, hogy az
öltözködéshez nincs állandó tanácsadója a különben intelligens, derék
színésznek.
Benkõ
Jolán, Tóvári Anna, Füredi, Sághy, Deésy kisebb szerepeikben váltak be. B.
Horváth Irma kedves és ügyes szobacicus. Batizfalvy Gizelláról azonban minden
jóakaratunk mellett sem mondhatnánk mást, mint eddigi szerepeinél. A rendezés
jó. Az elõadás a legjobbak közül való, amiket a drámai személyzet mostanában
nyújtott.
Szabadság 1901.
január 9.
|