|
A
ma este lezajlott fényes elit bál tündéri keretében, melyet jogászaink
rendeztek a Csarnok díszes termeiben, kezdte meg Karnevál herceg uralkodását,
amelyet az idén sajnos, nagyon rövid idõre szabtak a Kalendárium-csinálók.
Karnevál!
Szeretném ellopni az álmát a leánylelkeknek, melyek rólad ábrándoznak habfehér
vánkosokon és a te csörgõsipkádra bízzák minden diadalukat.
A
vallás csendes boldogságot nyújtó szent hetei után terád vágyakoznak a szép
asszonyok. Oh Farsang! Terpszikhoréval, a bájos táncmúzsával együtt uralkodol
mindenekfelett, de fõleg szerelmes szíveken, melyek egy tüzes csárdás vagy
keringõ alatt nyilatkoznak meg szerelmes ajkakon…
Mintha
virágkongresszus lenne, egész Bihar és Várad legszebb tündérasszonyai és
leányai adtak egymásnak találkozót.
Az
illatozó virágok ragyogó szépsége, a divatos báli toilettek gazdag színpompája
egy harmonikus festõi képpé vetõdött, melynek csodálatos kaleidoszkópszerû
tarkaságán gyönyörrel és bámulattal pihent meg minden férfiszem.
Úgy
fél 9 óra felé gyülekeztek az ambiciózus rendezõk, hogy a bálanyákat kellõképp
fogadhassák.
Végre
kevéssel fél 10 után érkeztek meg a bálanyák, Bulyovszky Józsefné, báró
Gerliczy Félixné, Nagy Ferencné, Márkus Lászlóné és Miskolczy Barnáné, kiket a
rendezõség élén Knapp Lajos fogadott. Midõn azután Bura hegedûjén megcsendült
az e[z] alkalomra Heller Béla által komponált pattogó csárdás elsõ táncra hívó
akkordja, megkezdõdött a várva várt, az édes tánc.
A
hölgyeket derék jogászaink egy rendkívül ízléses táncrenddel lepték meg, mely
évek múltán is hirdetni fogja édes leányszíveknek a szép jogászbál kedves
emlékeit.
Szabadság 1901.
január 9.
|