|
Otthon
után Fedora. Sok ez nekünk. Láthatta a ház képén ezt a színházi vezetõség. De
láthatta - a közönség észre is vette, a szereplõkön fõként. Fáradtak,
kedvetlenek s kelletlenek voltak majdnem egytõl egyig. P. Adorján Bertán nem látszott
ez meg csupán. Bámulatos ambíciót, készültséget s kedvet hozott le hozzánk
minden szerepéhez. Fedorája nem volt ugyan olyan határozott, mûvészi, perfekt
alakítás, mint a tegnapi Magda. De talán partnerei nem engedték, hogy olyanná
legyen. A nagy indulatok, a megdöbbentõ fordulatok nem érhettek csupán általa
teljes hatást. Ám sikere mégis nagy volt ma is P. Adorján Bertának. A közönség
nagyon sokat tapsolta. Könyves Jenõnek szerencsétlen estéje volt. Ipanoff
eljátszásánál nem számolt saját erejével. Egy színtelen, öltözködni nem tudó
statisztát láttunk csak benne, aki terhére van partnereinek. Hogy játszotta
volna ezt a szerepet Szarvasi Sándor!… De hát éppen ebben áll a színházi
mûvezetõség zsenialitása, hogy mindenkit odaállít, ahol helyt nem állhat. Balla
kedvetlensége szembeötlött. P. Szép Olga sem sok kedvvel játszott. Kisebb
szerepében a mindig lelkiismeretes Bognár vált ki. Láttunk egypár remek
díszletet különben. Az elõadás azonban elég gyönge volt. A rendezés hibái
kivált az elsõ felvonásban tûntek ki, mikor a beszédszüneteket nem élet,
mozgalmas kép, hanem kínos hebehurgyaság töltötte ki. A tapsok P. Adorján
Bertának szóltak.
Szabadság 1901.
január 10.
|