|
Hangos
volt ma este a Sas díszterme érdekes maszk[ok] jókedvûen hangos kacajától,
bájos nõi pierrettek, selyem dominók jelmezeinek sejtelmes susogásától. Már 9
óra felé nagy, kíváncsi tömeg verõdött össze a „Sas” szálló bejáratánál
megbámulva és hangos megjegyzéssel kísérve minden egyes álarcost.
A
katonazene harsogó hangjai mellett táncra perdültek azután a párok. A rendezõk
lázasan futkostak, vállszalagjuk úszik utánuk az illatos légben.
Édes,
csengõ nevetés, rejtelmes, kéjes suttogás, forró sóhajok, egy-egy észvesztõ
tekintet villogó nõi szemekbõl, a táncrendezõ harsány szava, a zene ütemes
akkordjai összevegyülnek a szemlélõk önkéntelen, hangos csodálat kifejezésével.
Ennek
a nagy tömegnek minden tagja boldog, jól mulat és rózsaszínben látja a világot.
Nem érzi magát feszélyezve senki a szigorú etikett rideg szabályaitól; a
kimértség, a pedantéria, a sablon számûzve van. Aranyos, tündéri báli éj, mily
bûvölõ, kéjesen izgató varázsod.
Szemeim
elõtt összefolyt a mozgalmas báli kép, és csak hosszú szemlélõdés után kezdtem
megfigyelni a kaosz egy-egy érdekesebb alakját.
Amott
lejt a sima parketten egy csinos kis kertészleány nyomában egy pajkos pierrot.
Majd a bébé elragadó kedvessége ragadja meg figyelmemet, ki egy komoly, rokokó
figurával pajzánkodik.
Nem
megvetésre méltó a büszke spanyol grand, ki úri grandezzával forgolódik egy
bájos kis halászleány körül.
Csinosabb
jelmezek voltak egy fekete molett cigányleány, egy csinos dominó, egy spanyol
táncosnõ. Urak kevesen voltak álarccal.
Az
estélyen jelen volt Latscher vezérõrnagy, Bulyovszky József, Szunyogh Loránd,
Glatz Antal stb., Klobusitzky Béla, Pallay Lajos, Böszörményi Géza.
A
rendezõség buzgólkodott, hogy az est sikeres legyen, ami, leszámítva a gyér
látogatást, némileg sikerült. A zenét a katonazenén kívül a Bura testvérek
bandája szolgáltatta.
Szabadság 1901.
január 13.
|