|
A
nemes, az okos, a finom és elegáns de Ryont aligha fogjuk viszontlátni ebben a
szezonban a nagyváradi színpadon. Egy ilyen elõadás éppen elég egy szezonra.
Nem okolunk ezért senkit, az egyedüli oka ennek maga Dumas, az elegáns és mégis
súlyos, a szellemes és mégis bölcs, a nagyszívû Dumas.
A
Nõk barátjához kellene egy csoport nagy intelligenciájú színész, csupa igazi,
kiváló mûvész, akik szeretik és megértik Dumas-t és egy elõkelõ, válogatott
közönség, amely már ismeri és szereti Dumas-t. Nos hát ez a két feltétel nem
volt meg a mai elõadáson. Aki látta, hogy az elsõ felvonást, amely csupa
ragyogó ötlet, milyen vontatva és lélek nélkül játszották, és aki látta, hogy a
közönség mennyire unatkozott ez alatt a felvonás alatt (amelyben igaz, nem történik semmi különös), az hazamegy, elolvassa
a Nõk barátját és azt kívánja, ne adják elõ inkább soha többet, mintsem így.
Nem
vádolhatunk a színészek közül senkit: mindegyik megtette a kötelességét
becsületesen, igyekezettel. De hová lett Dumas szelleme, hová lett az a nagy
játékstíl, amelyet ez a darab megkíván!
Legjobban
jellemzi az elõadást és talán a közönséget az, hogy a leggyönyörûbb, a
legelmésebb mondások hatástalanul repültek el, és egy bohózati mozdulatra,
egy-egy közönségesebb hangsúlyozású mondásra, amely pedig fájdalmasan kirítt a
finom környezetbõl, hahotázott a közönség, mintha örült volna, hogy végre talál
valami mulatságosat.
De
Ryont Balla játszotta. Valaki ezt mondta rá: elegáns, de semmi egyéb, mint
elegáns. És véleményünk szerint ez az igazság. Úgy halljuk, hogy a kiváló
színész ma fáradt és kedvetlen volt, máskor remekel ebben a szerepben. Ismerve
fényes kvalitásait, hisszük, hogy így áll a dolog.
Jane
de Simerose-t P. Szép Olga játszotta. A közönségnek örömére volt, hogy az
oktalanul mellõzött, kitûnõ mûvésznõt viszontláthatta, bár ez a szerep nem
egyéniségéhez való. Dicsérete, hogy a nehéz szerepben mégis sikert tudott
elérni.
Szohner
Olga pompás Balbine volt, E. Kovács Mariska kitûnõ milliomos kisasszony. Õ volt
talán az egyedüli, aki úgy játszotta a szerepét, ahogy Dumas megalkotta. Az a
leány volt, akirõl elhisszük, hogy a Nõk barátja érdemesnek tartja érte
lemondani a szabadságáról.
Leverdet-né
szerepébe „beugrott” Peterdyné. Dicséretes biztonsággal játszotta azt az
asszonyt, aki „jó a rövidlátók és tisztességes a vakok szemében”. Szarvasi sok
erõvel játszotta a hegyvidéki embert,
Peterdy pompás de Tergettes volt, Bérczi és Erdélyi igen jól játszották kis
szerepeiket. Deésy szimpatikus Simerose volt.
A
hatás igen kicsi volt, a taps kevés, Kovács Mariskát nyílt színen megtapsolták.
Aki ismeri, szereti és érti Dumas-t, aki ebben a darabban voltaképpen magát, a
Kaméliás hölgy s Denise íróját adja, az szomorkodott.
Szabadság 1901.
január 15.
|