|
Úgy
látszik, Somogyinak nincs szerencséje a Shakespeare-estékkel. Üres ház és semmi
hangulat. Vagy az eddigi rossz Shakespeare-elõadások szoktatták el a
publikumot, vagy pedig Shakespeare már nem elég jó? Csak a diákok, a nagy brit
lelkes hívei töltötték meg az állóhelyet. Pedig az elõadás a rendezõi
fogyatékosságtól eltekintve színvonalon állott, és még elkényeztetettebb
igényeket is kielégített. A mai est ismét alkalmat adott Peterdynek, a társulat
eme kiváló tagjának, nagy mûvészi kvalitásait megismertetni. Szerepét helyes
felfogással játszotta. Látszott játékán az átgondoltság és szorgos tanulmány.
Kissé
sötét maszkjától eltekintve sikerült az igaz és átkos szenvedélyében démoni
Othellót bemutatni. Kovács Mariska Desdemonát adta több igyekezettel és
természetes bájjal, mint mûvészettel.
Könyvesrõl
ma csak jót mondhatunk. Ha erõsebb jelenetekben cserbe[n] is hagyta orgánuma,
pótolta ezt nagy játéktudásával és rutinnal, Shakespeare-szerepekben mindig kiválót
nyújt. Mellette érvényesült és hatást ért el Szarvasi Sándor, ki a szenvedélyes
olasz Cassiót adta a tõle megszokott természetességgel.
Emíliát
Balázs Olga alakította finom mûvészettel, csak néha patetikus csengésû hangon
szaval, az árt a természetességnek. Az öreg Brabantiót Bognár játszotta
kitûnõen. Jók voltak még kisebb szerepeikben Nyárai, Gáthy, Deésy Alfréd és id.
Sághi Zsigmond, kinél legföllebb a ruhát lehet kifogásolni. Ilyen ruhában a
választófejedelmek járnak, nem a dogék. Az összjátékon egyébként meglátszott,
hogy vagy nagyon kevés próbát tartottak, vagy pedig kedv és készség nem volt
elegendõ. A díszletek, a Velencét kivéve, sok kívánnivalót hagytak hátra. A
kevés publikum dacára, a szereplõknek elég bõven kijutott a tapsból.
Szabadság 1901.
január 17.
|