|
(Háromfelvonásos
bohózat. Maurice Desvalličres és Antony Mars írták.
A
Szigligeti Színház premierje 1901. január 17-én)
Antony
Mars, az egyik társszerzõ, operettlibrettók írásán kezdte. A mai darab
voltaképpen - hogy egy veszedelmes vegyi mûszóval éljünk - tömített operettszöveg muzsika nélkül. Összehalmozása a francia
bohózatírók összes, kipróbált õrültségeinek, lehetetlen helyzeteknek s
lehetetlen figuráknak.
Mintha
csak egy nagy csönd bejelentése volna. Hogyha régi, egyszerû recipéket nem
tudunk adni, megcsináltuk hát az összes recipéket, vegyétek így együtt!… A
közönség pedig hatalmasan mulat, s kimerülésig mulat az ismert bohóságokon.
Egy
mulatságos bohózatnál a cím nem sokat számít. Az a fõ, hogy jól hangozzék. Egy
ravasz házmester névtelen leveleket ír busás borravaló reményében féltékeny
asszonykáknak s tigris férjeknek, s ezek a névtelen levelek összehozzák a mi
régi jó ismerõseinket. A rettenetes anyóst, ki ezúttal hét hónapig némaságot
szimulál. A kikapós apóst. A naiva menyecskét. Az áldozatra szánt võt. A fürdõk
kokottját, ki ezúttal egy csellista neje. Az õrült muzsikust, ki viszont
ezúttal Nyárai. A lehetetlen vidéki párt. A rémületes nyárspolgárt. Az ördög
tudja õket mind felsorolni. Mind egy helyre csalják õket a névtelen levelek.
Aztán a régi helyzetek. Szerelmi duett õrületes akadályokkal és anyóssal.
Pofonok és békecsókok. És a többi. Önök még a direkció jóvoltából nem ismerik a
New York szépét. Hát csak ebben az operettben van tán több bolondság, mint a
mai darabban.
Természetes
dolog, hogy egy ilyen darab figuráit megcsinálni könnyû. De hogy ezek a figurák
jól is végezzék a dolgukat, hogy ezek az õrült helyzetek perfektül váltsák fel
egymást, színházi nyelven: hogy ez a darab menjen
- az sok-sok próba és sok-sok ambíció dolga.
Hát
a mai elõadás bizony gyenge volt. A rendezés összeengedte a túlságosan bohó
bohózat helyzeteit. Sok helyütt a szereplõk sem tudták, hogy mi lesz. És hogy a
közönség jól mulatott, nagyon sokat nevetett, az az egyes szereplõk érdeme és a
szerzõké, kik a darabot úgy írták meg, hogy lehetetlen elrontani.
Örömmel
emeljük ki a szereplõk közül Bérczit, ki egy apóst játszott mûvészien, mindig
nagy hatással. Mellette a mindig zseniális Nyárait. Pompás csellista volt.
Füredi nyárspolgár alakja kabinetalak, kitûnõ maszkkal. P. Szép Olga a kokott
szerepében excellált. Benkõ Jolán anyósalakjait már fölösleges dicsérni.
Bognár
és Erdei Berta remek pár, Balla elegáns és ügyes volt. A kisebb szereplõk is
külön-külön beváltak. Reméltük, hogy jövõre már nemcsak a szereplõket, de az elõadást
is módunk lesz megdicsérni, melyet különben disztingvált premier-közönség
nézett végig.
Szabadság 1901.
január 18.
|