Kedves
vendégünk, Ámon Margit kisasszony, mai, harmadik fellépésével olyan sikert
aratott, mely egészen feleslegessé tette óvatos tisztelõinek lármás tüntetését
s a mezei hadak zajos bevonultatását. Ez az igazán hatásokra szánt szerep, De
Chateau Renard vicomte, mintha Ámon Margit számára készítõdött volna, annak az
Ámon Margitnak, aki tanult Hegyi Arankától, Küry Klárától, s adhat ebben a
szerepben nagyon sokat önmagából is. Kedves volt, bájos és legelsõsorban ügyes.
Ma énekszámai is több sikert arattak. Ám az alamuszimarsot mégiscsak másképpen
hallhattuk volna Forrai Ferikétõl. A kedves vendéget különben tüntetõen
tapsolták. Virágban, tapsban, kihívásban bõséges része volt. Mellette Nyárai
Antalnak volt nagy-nagy sikere. Valóban, ma éreztük, hogy nem is olyan
triviális mondás az, hogy Nyárai a mi primadonnánk. Mindig élvezetes, mindig
erõs, mindig zseniális. Mondanunk sem kell, hogy Lányi Edit ma is sok tapshoz
jutott. Toalettjei is feltûnést keltettek. Szilágyi Dezsõ és Bérczi tetszettek
még. Az elõadás egyébként gyenge volt. A rendezés száz hibájú. No, de nem is az
elõadás érdekelte a mai telt házat, mely csodálatosan népszínházi hangulatot
mutatott. - Holnap utoljára lép föl a vendégmûvésznõ.
Szabadság 1901.
január 26.
|