|
Ugye
bizony szívébõl szólt ma este a Hamlet, amikor a hisztriókról beszélt? A hisztriókról,
kiket kétszeresen sújt a sors, mert nemcsak az életben kell komédiázniok… Egy
öreg mûvészember, nagy múltú és nevû, visszaálmodta ma fiatal erejét. A múltat,
a babéros múltat, a nagy sikerek napjait, az álmot és a valóságot. Mándoky
Béla, egykori kedvence a nagyváradi közönségnek, ma este búcsúzott negyven
sikeres esztendõtõl s egy közönségtõl, mely õt nagyon szerette és szereti. Szép
volt ez a búcsú, s megható a szeretet nyilatkozása a búcsúzója iránt. A veterán
színészt megifjította, s a dán királyfi olyan ifjú volt, mint ezelõtt negyven
év elõtt. Mert Hamlet címszerepében búcsúzott és jubilált Mándoky. Meghalt
ifjúságát támasztotta fel vele és negyven év sikerét. Megható, kedves, gyöngéd
szeretettel kísérte minden szavát, mozdulatát a közönség. A függöny
legördülései után hatszor-hétszer hívta a lámpák elé. Két hatalmas
babérkoszorút kapott, s elõadás végén, mikor a taps már szûnni nem akart,
könnyezõ szemmel, reszketõ, meghatott szavakkal kellett megköszönnie a szeretet
meleg ovációját. Az elõadás egyébként is jó volt. Megtetszett rajta a fiatal
pályatársak érthetõ ambíciója. Különösen E. Kovács Mariska, Peterdy Sándor,
Gáthy Kálmán, Szarvas tetszettek, és jól esik regisztrálnunk Deésy Alfréd
sikerét. Elõadás után a jubiláns tiszteletére lakoma volt a Zöldfa éttermében.
Szabadság 1901.
január 29.
|