|
Azon
az ankéten, melyet tegnap tartottak a vidéki színészet rendezése ügyében,
tagadhatatlanul érdemes, derék úri emberek vettek részt. De - ki merjük írni -
mégsem tudtak mit sem végezni. Mindegyik meghívott saját városának érdekéért
szállott síkra. Egyetlen egy dologban egyesültek csupán: Ennél eloszlott a
helyi érdekek elfogult féltékenysége. Ez: a
szubvenció: És hát ez az igazság. Azt jelenti, hogy a tervbe vett
„rendezés” tévesztett dolog. Mint ilyen nem oldja meg tizenhárom ankét sem. De
szubvenció: az igazság. E nélkül elzüllik a magyar színészet okvetlenül.
Festetich
gr. úr tervezete különösen minket érinthet kellemetlenül, nagyváradiakat.
Szinte provokál bennünket az a mellõzés és kicsinylés, ahogy Nagyváraddal a
tervezet elbánik. Hát ha provokálni akart, megkapta a választ színügyi
bizottságunk ismert határozatában.
Hoványi
Géza dr.-nak az ankéton nagy nehezen sikerült annyit kivinnie, hogy esetleg Nagyvárad is mint állandósított
város ötezer forintot kapna.
Ez
az esetleg bizonyítja azonban azt is,
hogy visszautasító válaszunk ellenére is milyen kevésre értékelnek bennünket a
vidéki színészet rendezõi.
Nem
hisszük, hogy a rendezésbõl, ilyen módon, legyen valami. De lehetséges, hogy
lesz. Ez a lehetõség arra kötelez, hogy védekezzünk.
Ragadjuk
meg a kimondott esetleg-et, s kezdjük
meg az akciót a nagyváradi színészet
állandósítására. Ha ezt egészen nem is lehetne kivinni, de azt elérhetjük,
hogy kellõ szubvenció mellett a nagyváradi színtársulat csupán egy tekintélyes nyári állomáshoz jusson.
Hoványi
Géza dr.-ra, a színügyi bizottság elnökére vár ennek az akciónak a vezetése. Õ,
akinek nevét annyi áldozatkészség tette elválaszthatatlanná a nagyváradi színészet
fogalmától, bizonyára ezúttal is gyõzelemre viszi.
Mi
a magunk részérõl ezentúl is õrködni fogunk Festetich gr. úrnak sok-sok
veszedelmet rejtõ tervezete ellen, s zászlóvivõi leszünk a nagyváradi állandó
színészet ügyének!…
Szabadság 1901.
január 30.
|