P.
Adorján Berta minden vendégfellépése díszes, szép közönséget jelent, de ma nem
nehéz volt megjósolni, hogy P. Adorján Bertának sem sikerült a 47-ik cikk címû elócskult színpadi
cikkel nagy közönséget csinálni. Minthogy nem is csinált. Nem értjük a
direkciót, hogy miért kell ezt a kedves mûvésznõt csak lejátszott ócskaságokban
látnunk. Úgy tudjuk, hogy a mûvésznõ is kifejezést adott annak az óhajának,
hogy valami újabb szerepet kreálhasson. Somogyi igazgatóra azonban hathat
minden színügyi bizottsági tag vagy színházi ember, változtathatnak vele
mûsort, szerzõdtethetnek és elbocsáttathatnak tagokat, sõt kényszeríthetik
önként megvált, haragos kis színésznõk visszacsalogatására is - de ha jogos
óhajtásról van szó: a direktor erõs kezû és hajthatatlan. Mondanunk sem kell
azért, hogy P. Adorján Bertának ebben a darabban is a szokott nagy sikere volt.
Démoni, hatalmas Córa volt. Egy-egy nagy jelenetében visszafojtott lélegzettel
figyelte a közönség. Különösen a két utolsó felvonásban volt nagy-nagy sikere.
De tapsolták, s többször hívták a lámpák elé minden felvonás után. Partnere,
Könyves Jenõ, egyikét adta legjobb alakításainak. Kisebb szerepekben E. Kovács
Mariska, Szohner Olga, Peterdi, Nyárai, Balla, Bognár és Szarvasi váltak ki.
Szabadság 1901.
január 30.
|