|
Sardou
brilliáns vígjátékát mégsem volna szabad csak úgy elõrántani, mint azt a
nagyváradi színházban tették. A hagyományok kevés darabnál köteleznek úgy, mint
ennél. Bosszantó, ha a szellemet, bájt és kedvességet úgy megcsúfolják, mint az
ma este történt. Pedig nagyon elõkelõ, díszes közönség akart ma este jól és
édesen mulatni. Érdekességei voltak azonban csak a mai estnek, élvezetei
kevésbé. Batizfalvy Gizella, a színház fiatal tagja egy eléggé ismert kis
színházi háborúság után ma lép fel elõször. Tisztelõi kedves tüntetéssel
fogadták. Díszesebbnél díszesebb csokrok s lekötelezõ, udvarias tapsok
fogadták. - Nehéz, igazi drámai primadonnaszerep Cyprienne szerepe. Batizfalvy
kisasszony nagy ambíciójára vall a mai vállalkozás. Szerepét talán csak egyedül
õ tudta. Még partnerein is segített. Szép volt, s toalettjei elõkelõ ízlésûek.
Ezt mind könnyen beismerjük. Az azonban természetes, hogy távolról sem volt
igazi Cyprienne. De néhol felcsillant az inspiráció tüze, és megtalálhattuk
egy-egy pillanatra a színésznõt is. Otthonosan járt-kelt. Vagy két jelenetben
egészen tetszett is. A vállalkozás nem maradt hát éppenséggel kísérlet. Némi
rehabilitáló elismerést is szerzett a kisasszonynak, akinek persze
nagyon-nagyon sokat kell még tanulnia. Balla kitûnõ volt a férj szerepében.
Nyílt színen is kétszer hívták ki. De Nyárai Odhemárja illúziórontó rossz volt.
Kár volt ezt az éppenséggel nem neki való szerepet elvállalnia. Az elsõ
felvonásban maga is észrevette a nézõtér hidegségét. Kitört hát belõle az õs
Nyárai. Addig legalább diszkrét és elegáns volt.
De
a második és harmadik felvonásban már nem tûrte a tapséhséget. Ki is csikarta a
tapsot a karzattól. Enyhítõ körülménye, hogy késõn osztották rá a szerepet,
melyet Nyárai nagyságának elismerése mellett is bizony Deésynek kellett volna
eljátszani. A szerepet õ se tudta. Ellenben jólesik megdicsérnünk Szente Rezsõ
igen ügyes fõpincérjét. A közönségen észrevehetõ lehangoltság érzett.
Szabadság 1901.
február 12.
|