|
Mikor
a második felvonásban a direktor eksztázisban hálálkodik Nebántsvirágnak, hogy
beugrásával megmentette „ezt a - hagyjuk el a jelzõt - társulatot”: a közönség
szûnni nem akaró, tüntetõ tapsokkal ünnepelte Perényi Margitot, akit Debrecenbõl
kellett elhívni, hogy a Nebántsvirágot elõ lehessen adni. Mindenesetre
dicséretet érdemel Somogyi direktor. Áldozatot hozott a mûsor betartásáért, s
kemény leckét adott minden percben beteget jelentõ énekesnõinek. A közönség a
kedves viszontlátás alkalmából megtöltötte a színházat. A vendégprimadonnát, ki
a régi kedves és aranyos volt, szeretettel ünnepelte egész estén, minden számát
megismételtette, a harmadik felvonásbelit pláne annyiszor, hogy egészen
kifáradt. Virágot is kapott. Szóval a régi fabódébeli dicsõsége újult meg
Perényi Margitnak az új, díszes nagyváradi színházban. Az elõadás egyébként
pedig elég ügyetlen volt.
A
vendégmûvésznõn kívül csak Benkõ Jolán, Nyárai és Füredi érdemesek a
dicséretre.
Szabadság 1901.
február 13.
|