Endre
és Johanna szomorú tragédiáját játszották ma este színészeink kedvetlenül,
igyekezet nélkül, üres ház elõtt. Még P. Adorján Bertának, a kiváló
vendégmûvésznõnek máskor mindig vonzó neve se tudott nagy közönséget toborzani.
Az elõadásnak, mely egyike volt a legrosszabbaknak és legfelületesebben
rendezetteknek, lelket csak P. Adorján Berta meleg, mûvészi játéka adott. El
tudta velünk hitetni a szenvedõ, a bûnös Johannát. A mûvésznõ különben ma este
csodálatosan, szenzációsan szép volt, még szebb, mint máskor, és nagyon
sajnáltuk a hozzá oly méltatlan környezet miatt. Deésy Endrében elég szép
alakítást nyújtott. Délceg volt, volt is benne tûz és hév, de játéka
természetesen még csiszolásra szorul. A fiatal színésznek még tanulni kell. A
szomorú keretbõl még elõnyösen csak Szarvasi, Bognár, Peterdi és Könyves váltak
ki.
A
ruhák felháborítóan nem voltak korhûek. A kiállítás is hiányos, az összjáték
megbotránkoztató, csoda-e, ha a publikum hideg maradt. - Az elõadás szomorú
kritikája a gyakran felhangzó kacagás, melyet a legkomolyabb jelenetekben
komikus igyekezettel érdemeltek ki a tragédia szomorú szereplõi. Megint egy
este, melyre jobb fátyolt borítani.
Szabadság 1901.
február 17.
|