|
Egy
viharos, de szép életnek szakadt vége ma a kék egû Olaszországban. Perotti
Gyula halt meg, a tenorista, aki át is élt egy olyan regényt, amit a többi
tenoristákról csak hisz a dõre nép, hogy átélnek. Szerelmes volt és férfi volt,
ami ritkaság a tenoristáknál, és szerencsétlen lett, ami szintén csak
férfiakkal történhetik meg.
A
története rövid voltaképpen: fürdött a napfényben, gázolt a rózsában egy ideig
(az utóbbit szó szerint kell venni), azután pedig rászakadt a sötét nyomorúság.
Arannyal fizették meg gyönyörû csengésû hangját, és õ okosan, bölcsen vagyont
gyûjtött magának. Elvonult délre Abbáziába, és rózsákat tenyésztett.
Rózsát,
sok rózsát, egész rózsatengerrel árasztotta el körül gyönyörû villáját, amely
napfényes dombon állott. Mihelyt lelépett a színpadról, ahol zajos diadalokban
volt része, sietett el a rózsái közé. Boldog volt, mert bölcs volt - de jött a
szerelem. És boldogtalan lett, de bebizonyította, hogy férfi volt.
Azután
a forszírozott szerelem és élet átkergette kedvesével együtt az Óceánon. Akkor
mi is sokszor írtunk róla. Visszatért - egyedül.
És ismét átment, ismét visszatért. Csõdöt mondott a rózsás élet, a pénz, a
mámor, a szerelem…
Elfeledték.
Mint öregember élt valahol. Ki sem tudta, hol. Ma Milánóból kaptuk a szûkszavú
táviratot: operáció következtében meghalt.
A
rózsák most már ismét visszafogadják. Csak az az egy nem, aki ott maradt, túl
az Óceánon…
Életrajzát
úgy adjuk, ahogy két év elõtt összeállították. Hiszen körülbelül két éve halt õ
meg voltaképpen.
[…]
Szabadság 1901.
március 1.
|