570. SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG

Régi, nagy sikerek emléke támadt fel ma este Szigligeti házában. A régi diadalok emléke hozta bizonyára össze a mai, díszes, szép közönséget, s ugyanez az emlék öntött annyi ambíciót P. Szép Olgába, a mi legelsõ drámai mûvésznõnkbe, amennyi más, elõkelõbb, hozzá méltóbb környezetben aratott volna igazán sikert. Mindegy, láthattuk legalább, milyen erõssége ennek a társulatnak P. Szép Olga. A parádés címszerepbe bevitte minden mûvészetét, s evvel azoknak, akik különben is ismerik a mûvésznõnek ezt az alakítását, minden el van mondva. A közönség ünnepelte egész este, s nyílt színen alig kapott még ebben a szezonban valaki annyi tapsot, mint ma este õ. Fényes toilettjérõl már írtunk. Mondanunk sem kell, hogy valóságos szenzációt keltett, amelynek gyönyörû kivitelû dekoratív festése Margó Ármin festõ­mûvésznek válik dicséretére. P. Szép Olgához méltó, meglepõen öntudatos, intelligens fõre valló alakítás volt Peterdy Sándor Napóleonja. Minket, kik a kitûnõ mûvésznek mai sikerében kissé kételkedtünk, igaz örömmel töltött ez el. Maszkja is pompás volt. De legnagyobb érdeme az olcsó, ennél a szerepnél megunt hatások elkerülése. Pintér kitûnõ Lefèbre. Füredi puszta megjelenésével derültséget keltett. Szilágyi meglepõen elegáns Fouché. Megbotránkozást keltett azonban, hogy Bognár Jánost, a társulatnak ezt az igazán kitûnõségét, egy nevetséges kardalos szerepben láttuk. Valóban kitûnõen becsüli meg a mûvészeit Somogyi igazgató. A többi közül Szarvasi és Bérczi váltak ki. Ellenben Somogyiné, Deésy csak rontottak. A rendezés, kivált az elsõ felvonásban, igen hiányos volt. Hatást nem tudott kelteni a pompás tabló, mely után ujjongva kell kitörnie a tapsnak. A díszletek s ruhák hiányosságait a mostani színházi vezetésnél talán nem is kell magyarázni. Holnap a darabot megismétlik.

Szabadság 1901. március 1.