|
Meluzina
nevû nõismerõse kevés embernek lehetett. Luca, Leokádia, Cica inkább. Meluzina
egy ismeretlen. Nem egyenlet azonban, hanem „tündéries látványosság”. A
nagyváradi színház igazgatósága nem sok szerénységgel gyártott kommünikéi
között egyszer azt tudatta velünk, hogy „a színház vezetõsége nagy gonddal
készül egy érdekes reprízre, a Szép Meluzina címû gyönyörû, tündéries
látványosság felelevenítésére”. A színházi kommünikék nemigen adnak anyagot a
gondolkozásra. Ezúttal is csak az ötlött eszünkbe, hogy elõször is nem olyan
nagy az a gond, mint amilyennek látszik, és hogy nem is készülnek reá, hanem
elõadják esetleg minden készülés és próba nélkül is. Elfelejtettük hát
Meluzinát egészen. Néhány nap óta azonban a Széchenyi téri kioszkban s a többi
kávéházakban is különös plakátok hirdetik, hogy Szép Meluzinát be akarja
mutatni Somogyi igazgató a nagyváradi közönségnek. A plakátok megdöbbentõen
ízléstelenek, ám ez nem olyan nagy baj. De már ekkor kezdtünk tépelõdni, mit
akar ez a Meluzina, hogy Somogyi Károlyról ne is szóljunk. Nézzük a plakátokat.
Alsó szélükön a következõ sor áll: Szeged
1893… Evvel meg volt fejtve a Meluzina problémája. Hiába, az asszonyok
könnyen leleplezik magukat. Meluzinát azért fogjuk viszontlátni, mert a reklámplakátok nem heverhetnek a
szemetes ládában. Azután nagyon bosszankodtunk, hogy ez ilyen késõn jutott
eszünkbe.
Szabadság 1901.
március 2.
|