|
(Herczeg
Ferenc darabja. Premier.)
Mi
megírtuk, megjósoltuk. Konstatáljuk egyszerûen, hogy Herczeg Ferenc darabja ma
este csúfosan megbukott. Sejtésünk sincs, miért kellett elõadni. Ocskay
brigadéros babéros szerzõje most, mikor diadalától hangos az ország, nem
érdemelte meg a nagy bukást. Ennyit elõre.
A
darab meséjét nem mondjuk el. Visszahozzuk egyszerûen az emlékezetbe, hogy az
elsõ vihar a szép özvegy Lorántfyné Lehel fiának szívében történik, akit az
édesanyja öröklött szívbaja, hisztériás barátnõje, a kis Litvayné megismertet
az elsõ szerelem lángjával és csalódásával.
Nincs
bizony az Elsõ viharban semmi, de semmi. Herczegre, az okos, szellemes
Herczegre legfeljebb egypár szellemes ötlet, ügyesen megrajzolt alak, kedves
dialóg emlékeztet.
Mondják,
hogy a Nemzeti Színházban a legpompásabb elõadással is megbukott ez a darab.
Hogyne bukott volna hát meg nálunk? Mi láttunk már itt néhány lelkiismeretlen
premiert, de ilyet, mint a mai, még nem.
A
szerepét legelsõbben is alig tudta valahogyan is két szereplõ. De még kedv sem
volt semmi. Rosszul, haszontalan nemtörõdömséggel siettek mindannyian, hogy
legördüljön az utolsó függöny.
P.
Szép Olga betegen, kényszerûségbõl játszott. Szohner Olga Litvayné szerepében,
melyben Márkus Emília szenzációs sikert aratott, csak szép toalettjeivel
keltett feltûnést. Nagyon rossz volt.
Balla
Kálmán elegáns volt, de egy szót sem tudott a szerepébõl, Szarvasi „ugrott be”
elég szép sikerrel, Madas ízléstelen és hanyag. Egyetlen siker a Gáthy Kálmáné
volt. Õt ambicionálta Lehel kedves alakja. Közönség nagyon kevés. De ehhez már
kezdünk hozzászokni.
Szabadság 1901.
március 8.
|