578. A BÛVÖS VADÁSZ

Nem sürgettük az operaelõadásokat. Nem sürgettük azért, nehogy a mostani mûvezetési rendszernek, melyben csupán a jóhiszemûség tiszteletre méltó, egy elhamarkodott esetére adjunk okot. És fátumunkat mégsem kerülhettük el. A bûvös vadász elõadásával csak meg­vára­koztattak bennünket, de az elhamarkodottság is csak késett. Ez a legerõsebb impressziónk a mai elõadás után. A másik az, hogy szándékosan sem lehetett volna rosszabbul választani, mint mikor ezt a régi, kedves, szép, de deklamáló, prózai szöveggel telt operát választották.

A fõszereplõk mindegyike arról nevezetes, hogy korrektül beszélni a színpadon nem tud, még a bájos Forrai Ferike sem, akinek különben zajos sikere volt. Rákosy Gáspár, a társulat basszista szólóénekese úgyszólván ma jutott elõször szerephez. Nagyon kezdõ színész, de hatalmas hangja, ambíciója sikereket ígér, ma többször ki is hívták, Székely Anna (Agata) ma is gyönyörûen énekelt. Nálánál tán csak Forrai Ferikének volt nagyobb [sikere], ki ma ragyogtatta szubrett-énekesnõknél kivételes szép hangját és énektudását. Kalmár rekedt volt, csak végigkínlódta énekszámait. Gáthy, Füredi és Bognár jók. Egyébként azonban készület­lenség, bizonytalanság. A zenekar néhol kétségbeejtett. Az énekkarnak sem volt két tûrhetõ száma. A rendezés - talán a készletek [!] hiányában - silány. A majdnem telt ház fagyos és hideg.

Szabadság 1901. március 9.