|
A
színház már a nemzeti ünnep elõestéjén ünnepelt. Nem vagyunk még benne az
ünnepben, tehát nem vagyunk ünneprontók, ha ezt
az ünnepet megkritizáljuk. Elõször is legjobban szerettük volna március 15-e
alkalmából Ocskay brigadérost látni, melyet alkalmasabb idõben, illõbb
hangulatban színre hozni nem lehetett volna. De ha ennek akadálya volt, miért
nem vette elõ a Hadak útját a direkció? Miért a Rákosi és Beöthy naiv és gyönge
hatású darabját, melynek csakis az ötvenes
fordulón volt alkalomszerûsége? És ha ez került legkevesebb áldozatba - mert
úgy ismerjük, hogy nálunk mindig ez dönt -, miért nem készültek több gonddal
erre az elõadásra? Legalább ünnepnap látnunk kellene egy ehhez a jó közönséghez
méltó, ambícióval, kedvvel elõkészített elõadást. A darabot prológszerû vers
elõzte meg. Márkus János munkája. A lelkes hangú vers elõadóját: E. Kovács
Mariskát és szerzõjét is többször kihívta a közönség. A darab általános
vélekedés szerint összehasonlíthatlanul rosszabb elõadásban került színre, mint
amilyenben a nagyváradi közönség már látta és ismeri. A szereplõk közül
Szarvasi, Nyárai, Bérczi és Gáthy váltak ki.
Szabadság 1901.
március 15.
|