|
A
Három testõrnek a budapesti Nemzeti Színházban való elsõ elõadásáról azt írta
egyik legszellemesebb írónk, hogy a második felvonás után a közönség kitörõ,
tomboló öröme az iskolás gyerekek ujjongásához volt hasonló, akik végigrohannak
a folyosón, s boldogan kiáltozzák: Verik
a vigyázót.
Nos
igen, verik a vigyázót. Veri az újságírókat Herczeg Ferenc, de okosan,
elegánsan, elmésen veri, és úgy, hogy dédelgetéshez is hasonlít a verés, amely
különben sem volna fájó, hiszen közülünk valótól ered.
Természetesen
a nagyváradi közönségnek is tetszett a verés
a mai reprízen, amely egészében nem volt méltatlan Herczeg Ferenchez. Elég
összevágó elõadás volt a mai, ami dicséretet érdemel annyival inkább, mert
Rátky szerepét Ballától hírtelen Könyves vette át. Könyves szimpatikus Rátky
volt, és egyetlen játékán nem látszott meg a beugrás. Elegáns Flóris báró volt
a kissé rekedt Gáthy, kacagtató Polacsek Bérczi, bár nem használta ki egészen
fényes szerepét. Nyáry Rózát Balázs Olga játszotta. Lizát pedig P. Szép Olga,
aki bájos és ötletes volt, bár erõs indiszpozícióval küzdött.
Külön
kell felemlítenünk Deésyt, aki pompás Hortovay volt és Füredit, aki rövid
szerepében remekelt, és nyílt színen is tapsot kapott. Nyárai kacagtató figurát
csinált a lovagias lengyelbõl. Jók voltak még Sághy, Madas és Rákosy. A
rendezés is jó volt, némely botlásoktól eltekintve. Így például a második
felvonás kacagtató végét, az elnyelt vezércikk jelenetét éppenséggel nem
használták ki.
A
csekély számú közönség jól mulatott. Nagy megbotránkozást keltett azonban, hogy
négy-öt szerepet is mások játszottak, mint akiknek a neve a színlapon volt. A
direkció annyi fáradságot sem vett magának, hogy ezeket a változásokat a fekete
táblán jelentette volna.
Szabadság 1901.
március 19.
|