|
(Delin Henrik
karmester jubileuma)
Egy
nagyon különösen rendezett jubiláris estéje volt ma a nagyváradi színháznak.
Érdemes, régi, derék színházi ember jubilált. Delin Henrik karmester. Harminc
év óta karmesterkedik már az öreg sok rátermettséggel, ambícióval és sikerrel.
Talán másutt nem járt volna úgy, hogy jubiláris estéje a „beugrások” orgiája
legyen. Nálunk az volt. Csupa beugrás. De örömmel valljuk be, hogy a
Nebántsvirág kiforszírozott, okvetlen elõadása azért sokkal különb volt sok
nagyon elõkészített s dicsekvõ kommünikékkel támogatott elõadásnál. A
karmesteri emelvényt körülbabérozták. A zene elsõ hangjainál felzúgott a taps,
s az elég szép számú, elõkelõ közönség lelkes, meg-megújuló ovációt rendezett
az érdemes jubilánsnak, ki alig gyõzte a közönség tüntetését megköszönni. A
címszerepben egyébként Lányi Edit ugrott be, s aratott tisztességes, szép,
majdnem meglepõ sikert. Nem a nagy Nebántsvirágok közül való persze õ, de ügyes
és elég kedves. - Amennyire kis hangocskájától tellett, énekszámaival sem
vallott kudarcot. Sõt, a harmadik felvonásban a híres kuplét négyszer vagy
ötször ismételtették meg vele.
Nyárai
helyett Celestin szerepét Bérczi Gyula játszotta igazán nagy sikerrel. Ha hanggal
nem is érte utol Nyárait, de diszkrét játékával, ízlésével, ötletességével
rászolgált a tapsokra. Nagy sikere volt ma Füredinek az igazgató szerepében.
Deésy is szerencsésen helyettesítette Erdélyit. Benkõ, Szilágyi, Bognár és ifj.
Sághy tetszhettek még. Ismételjük, az elõadás annyi beugrás ellenére is
szerencsés volt. Legfeljebb az alkalom, a jubiláris este okából lehetne ezek
ellen a beugrások ellen szavunk. Taps elég volt.
Szabadság 1901.
március 21.
|