|
A
színház nagyhete éppenséggel nem volt gyászos és siralmas. Sõt, igen vígan
bohóskodták végig az egyheti vakációt a nagyváradi színészek.
Egy
részük a budapesti színészvásáron mulatott. Az itthon maradtak sem unták
halálra magukat. Egypár vidéki exkurzió is történt.
Egy
sereg víg, bolondos története van a színház nagyhetének. Elmondunk egypárt:
A legjobb színész
Nyárai
elemében volt persze Budapesten. Ha valamelyik kávéházban behúzódhatott
tizenöt-húsz kollégája közé, áradozva beszélt a maga nagy sikereirõl.
…Nincs
párja Nagyváradnak a világon. Hogy rajong az a közönség énértem! Ugye,
Szarvasi?
Szarvasi
Sándor mindent készséggel bizonyított.
Egyszer
egy nagyváradi újságíró lépett az áhítattal hallgató színészcsoporthoz.
-
Hát én mondhatom önöknek, uraim - szólt -, hogy Nyárai Antal ma Magyarország legnagyobb színésze.
Nyárai
könyökig nyúlt bozontos hajzatába, s olyan hangon, melybõl a méltatlankodás
megrezegése is kiérzett, válaszolt:
-
Na, ahogy én Ausztria színészetét ismerem, mondhatta volna - Ausztriát is…
Soma
Szarvasi
Sándort hívják így röviden. Direkt csak azért bizonyítgatta a Nyárai nagyságát,
hogy Nyárai viszont róla erõsítsen meg egy-egy csodás sikert. De Soma mégsem
volt egészen boldog Ocskay brigadéros, a gyõzedelmes kuruc nem hagyta pihenni.
Valaki
elárulta a Soma nagy problémáját egy írók és zsurnalisztákból álló társaságnak.
Mikor
aztán Soma helyet foglalt a társaságban, egy ismert budapesti poéta nagy
tisztelettel szólt hozzá:
-
Oh, én már ismerem Szarvasi urat. Sok sikerérõl olvastam. Egypár nappal elõbb
éppen az én ajánlatomra foglalkozott a Vígszínház igazgatósága, hogy Ocskay
brigadérost Önnel játszassa el…
Nagyobb
boldogság nem volt akkor nap a Somáénál. Késõ este, mikor hazafelé ment,
morfondírozott:
-
Na, ugye, a Vígszínház is. És Nagyváradon Somogyi!… És Soma fájdalmas gúnnyal
kacagott bele az éjszakába.
[…]
A
nagyhét holnap végzõdik, s evvel a vidámságnak is vége lesz a színháznál.
Szabadság 1901.
április 6.
|