|
A
modern dráma kegyetlen nagy német mesterét e héten már második ízben csodáltuk
meg.
Rejtett
boldogsága a legsajátabb színmûve talán. Olyan okos, olyan kegyetlen, olyan
kíméletlen és olyan német a mesternek ez a darabja. És úgy nem tud kibékíteni
bennünket. Tapsolunk, de megzsibbad a kezünk. Hiszen aminek tapsolunk, az élet
szomorúsága, a megalkuvás, az erõk, a vágyak és az ifjúság vigasztalan
elnémulása.
Be
kell ismernünk, hogy drámai társulatunk második Sudermann-estéje is igen
szerencsés volt.
Ma
mutatkozott be csak igazán új bonvivánunk, Pataky Béla. Ma bizonyította be,
micsoda értékes talentumú, kiválóan derék színészember. Nyílt színen kétszer
hívták vissza kitörõ tapsviharral a második felvonásban.
P.
Szép Olga, ez az igazi nagy színmûvésznõ csak most kezd a mi színpadunkon ismét
szóhoz jutni. Igaz nagy sikere volt. Hasonló nagy a Peterdié is, ki mindig
mûvészi és befejezett.
Szohner
Olga, Balázs Olga, P. Tóvári Anna, Bognár és Deésy a legjobbat nyújtották.
Az
elõkelõ, szép számú közönség valósággal élvezett, s lelkesen, elismerõen
tapsolt.
Szabadság 1901.
április 13.
|