|
Mary
Halton után, a diadalmas esték között, hiba volt a Gésákat elõrántani. A
legbájosabb Mimóza, az aranyos amerikai rniss minden édes pajkossága elevenebb
még elõttünk, mintsem élvezni tudjunk még egy olyan varázsos, szép Mimózát is,
mint a Székely Iréné. Hiába, amit tíz nagyképû kritikusnak nem hisz el a
publikum, Mary Haltontól megtanulta, hogy a japán gésa nem lehet Szulamit, de
pajkos, de gondtalan s gondolkozni sem tudó, vidámításra termett teás leány.
Meg nem is volt ma kellõen diszponálva Székely Irén. Bágyadtnak, kedvetlennek
látszott egész este. Egy-két énekszáma keltett csak igazán hatást. Ámon Margit
Rolly-Pollyja már sugaras, vidám, pajkos. - Pompásan táncolt, mozgott. Ma igen
tetszett, és sokat tapsolták. Nyárai Vuncsija ma sem volt jobb. Perényinek
Katánához nincs elég hangja. A karok pedig kiválóan rosszak voltak ma.
Bérczinét gyönyörû táncáért zajosan megtapsolták nyílt színen. A közönség, ez a
jó nagyváradi közönség ez estén is majdnem megtöltötte a színházat.
Szabadság 1901.
április 14.
|