596. MARY HALTON ESTÉI

Nem szoktuk sûrûn tenni, de ezúttal dicsérjük Somogyi igazgatót, hogy módot szerzett ismét Mary Halton mûvészetének élvezetére. Megszerettük ezt az édes bájos mûvésznõt, s megszerette õ is a nagyváradi közönséget, saját szavai szerint - legkedvesebbet a magyar provinciák közt. De nemcsak kedvesebbnek talált bennünket, de kedveskedett is nekünk. Eljátszotta, elõször a kontinensen, A kis szökevény címszerepét. Tegnap és ma este az õ Winnifredje hozta lázba a zsúfolt ház publikumát. A bájos miss vállalkozása nem volt ám kicsi.

Az újabb fordítói gárda, kivált ez újabb táncoperetteket, úgy fordítja, hogy új darabot csinál. Halton valósággal megdöbbent az elsõ próbán. Hisz ez egész más darab, mint amit õ Londonban játszott. Most már tessék hozzávenni ehhez a kis meglepetéshez a társulat készü­let­lenségét, az angol mûvésznõ eredeti szerepének beilleszthetését a kifordított darabba; megértheti bárki, hogy az elsõ este sikere kisebb volt a várhatónál. De a mai siker már nagy volt. Olyan, mint amilyet Mimózával aratott s arat. Ragyogó, bájos, páratlan szubrett egyéniség a Haltoné. Annyi bájt, édes ötletet, pajkosságot adott a kis szökevény Winnifredre, a kis táncos Denise-re, hogy szinte fájt a szívünk eddigi szegényességéért. Ha Haltontól látjuk elõször ezt a szerepet, bizonyosan huszadik elõadását jubilálná Monckton és Caryll édes muzsikájú darabja.

Persze ünnepelték egész este a misszet, aki egy magyar dalt is énekelt - persze nagy-nagy hatással. Kedvvel és örömmel számolunk be egy szerencsés bemutatkozásról. Kulinyi Mariska játszotta ezúttal el Szohner Olga helyett a szobacicus szerepét.

A szép, graciózus termetû fiatal leány határozottan erõs tehetség. Pár év alatt egyik legkiválóbb táncszubrett lehet. Hangja is elég erõs, kellemes. Táncát háromszor is meg kellett ismételnie. Nyereségnek tartjuk a szerzõdtetését.

Szabadság 1901. május 3.