Akármint
is, õróluk esik most a legtöbb szó. Bailey-ról és nem Barnumról. Ennek oka
pedig egy igen rossz vicc, amely alighanem itt született Nagyváradon. Az -
tetszik tudni -, hogy Barnum nem jön,
mivel a tiszteletre méltó úr már meghalt. Rossz vicc nagyon, de vallja be a
legjobb ízlésû ember is, hogy ezt a rossz viccet õ is portálta.
Bailey-ékat
szörnyû módon várják. Vátesz hajlandóságú emberek szerint legalább nyolcezer
vidékit csal Nagyváradra az amerikaiak reklámja.
Nagy
invázió lesz, az bizonyos. Veteres migrate coloni. Egész Nagyváradot kizavarják
az idegenek. A szállodákban már most bajos egy ágyhoz jutni: Czeglédy Sándor, a
Zöldfa derék gazdája még az emeleti nagyterembõl, híres bankettek hagyományos
helyébõl is hálótermet csinált.
A
vendéglõk abonens vendégei vannak legnagyobb kétségben. Holt bizonyosra veszik,
hogy pénteken böjtölniök kell. Elesznek az idegenek mindent elõlünk.
Somogyi
igazgató most látja csak, hogy kár volt Barnumékat, azaz Bailey-ékat bántani.
Csütörtökön és pénteken este bizonyosan ostrom alá veszik a kis színházat. Még
jó, ha karhatalom nélkül vissza lehet tartani a mûélvezni akarókat.
Lám,
a csodák fehér sátorvárosa már nálunk is, már eddig is, csodákat mûvelt.
Jegyekért ostromlott nagyváradi színház, telt szállodák és abonensek, kik nem
kapnak enni - nem csodadolgok?…
Bailey
úrnak különben tudnánk mi még nehány csudálatos dolgot mutatni. Sajnos azonban
õ már végigjárt egy sor magyar várost, s így ismeri már a magyar csodákat.
Az
aranyifjúság a moszathajú hölgyre
kíváncsi nagyon, akihez verseket írtak a budapesti lírai költõk.
A
keményfejû ember már nem kelt semmi
érdeklõdést. Van nekünk nem egy olyan emberünk, akinek a fejét hétmázsás
gorombaságok még csak meg sem karcolják.
A
számláló mûvészet sem csoda. Tessék
egy törvényszéki tárgyalást végignézni, ahol üzleti könyvek a bûnjelek. Ez a
számolás mûvészete, nem a Barnum csodaemberéé.
Csontvázgigerlink egész sereg van. Sõt,
olyan a legtöbb, hogy veleje sincs.
A
szakállas asszonyt pedig különös
történet elõzte meg. Valamelyik vidéki városban egy fiúcska okvetlenül beszélni
akart a szakállas asszonnyal.
-
Nem lehet - tiltotta meg az egyik kalauz.
-
Mit nem lehet - fakadt ki méltó dühvel a gyerek -, csak beszélhetek az
édesapámmal.
…Hát
ilyen viccek várják Bailey-ékat…
Szabadság 1901. május
9.
FÜGGELÉK II.
1.
Kíváncsi. Szerkesztõnk engedelmével én válaszolok kedves levelére. Szíves
érdeklõdését nagyon köszönöm, de kérdésére alig-alig vagyok képes ebben a pár
sorban válaszolni. Igaza van. Az én verseim keserû hangon beszélnek az életrõl.
A szerelmet nem mondják mennyországnak, a szívrõl fájó gúnnyal emlékeznek meg,
nem keresnek baráti lelket, mert tudják, hogy úgysem találnak. Szerelemrõl
daloltam én is elõször. - Aztán egész sablon szerint csalódva sirattam
eltemetett reményeimet. Az élet késõbb többre tanított. Meg- tanultam, hogy a
szerelmi bánat legkisebb a világon. - Ezer nehéz kérdés kísért azóta, s míg
lelkem megfejtésükön töpreng, megbénul a tehetetlenség érzetében. Egy
nevetséges, de szörnyen igaz felfedezésre kellett jönnöm: a hozzám hasonló
emberek nem illenek ebbe a világba, és a végzet azt mérte reájuk, hogy
agyrémekért küzdjenek és haljanak meg. És lassan-lassan úrrá lesz ez a tudat.
Keressük a szabadulást, keressük a feledést. Mámor, mámor kell minden áron. Bor
vagy csók adja: mindegy. Ránk borul a köd. Haladunk tudat, hit, emlékezés,
remény és cél nélkül. De ha néha a lélek hamvából felébred egy szikra, egy
pillanatra eloszlik a köd, s írtózattal látjuk meg a valót. Ilyenkor írom meg
egy-egy versemet. Csodálkozik-e, hogy olyan megfejthetetlenül keserûek. A
látszat a való átka. A látszat talán engem is élni vágyó embernek mutat, de
nem, nem az vagyok… Köszönöm még egyszer szíves figyelmét, tartson meg
jóindulatában.
Debreczeni Hírlap
1899. január 18.
A. E.
2.
Kíváncsi. Nagyon kérem, tudasson egy levelezõlapon, hogy e cím alatt poste
restante küldött levelet elfogad-e.
Debreczeni Hírlap
1899. január 31.
3.
Kíváncsi. Engedelmével levél ment. Inkognitóját nem vagyok gyöngédtelen
háborgatni, hiszen ez nem csak tolakodás, de hálátlanság is volna. Üdvözlet!
Debreczeni Hírlap
1899. február 9.
4.
Pásztor B. (N. Várad.) Igazán sajnálom, hogy nem szoríthattunk búcsúzásul
kezet, de ez az összevissza mûkedvelõ elõadás nagyon lekötötte minden idõnket.
Hiszem azonban, hogy hamarosan találkozunk.
Debreczeni Hírlap
1899. február 10.
5.
Kíváncsi. Mintha a Kegyed jóslata közel állana a teljesüléshez!… Kérem az
Istent, hogy úgy legyen, bár nem lehetetlen, hogy az egész csak önámítás,
amellyel oly szívesen csalja meg az ember önmagát. Üdv!
Debreczeni Hírlap
1899. március 9.
6.
Kíváncsi. Lekötelezõ, kedves levelére csak itt, a szerkesztõ üzeneteire szánt
helyen lehet válaszolnom. Kegyes és elnézõ kritikájáért fogadja hálás
köszönetem, s higgye el, hogy az ilyen elismerés becsesebb sok provokált
dicsérõ kritikánál. Az inkognitó még mindig olyan szigorú? Üdv!
Debreczen 1899.
június 5.
7.
Ady Lajos Érmindszent. Hétfõn nem mehetek. Levélben bõvebbet.
Debreczen 1899.
július 15.
8.
S… B… Valószínûleg gyorsabban szükség lesz reád, mint hittük. A szoldateszka
nem akar tréfálni, s muszáj lesz néhány napi vizsgálatra bevonulni. Táviratilag
tudatlak, addig is jó pihenést.
Debreczen 1899.
július 19.
9.
Ady Lajos (Érmindszent). Nem jöhetnél be vagy két napra? Jöjj be, ha
lehetséges.
Debreczen 1899.
július 20.
10.
S. B. Szombat nagyon késõ lesz. Lehetõleg azonnal!
Debreczen 1899.
július 27.
11.
F. Richárd (Tátrafüred) Fatornyos hazámból megérkezve megdöbbenve láttam, hogy
te csõdbe juttatsz bennünket. Utolsó leveledért újra büntetést kellett fizetni.
Igaz, hogy tartalmas levél volt minden tekintetben, de hát tudod, a szegedi
tanyagazdaságot még nem nyertük meg.
Debreczen 1899.
augusztus 14.
12.
Kíváncsi. Jólesõ örömmel kezdtem felbontani a rég nem látott kedves vonásokkal
megcímzett levélkét, s ki írja le meglepetésem, midõn a borítékból egy idegen,
hihetõleg bájos kis barátnõjéhez írott levéllap hull elõ. Természetesen nem
olvastam el, s egy borítékba zárva tartom, míg vissza nem juttathatom
rendeltetési helyére. Eszközöljön ki módot. Egy fatális csere történhetett,
mely engem érint bizonyára legérzékenyebben, mert kedves sorait nem olvashatom.
Ugye kárpótol? Üdv!…
Debreczen 1899.
augusztus 28.
13.
Kíváncsi. Elégettem, de válaszolnom kellett rá!… Üdv!
Debreczen 1899.
augusztus 30.
14.
Kíváncsi. Végtelenül kedves lenne, ha egy levelében valami más álnevet írna,
mely alatt egy poste restante küldemény elküldhetõ volna. - Kérem, tegye meg.
Üdv!
Debreczen 1899.
október 3.
15.
Kíváncsi. A másik név alatt poste restante levél van. Üdv!
Debreczen 1899.
október 7.
16.
Kíváncsi. Kedves levelét vettem. Az elõbbi címen válasz van. Üdv!!
Debreczen 1899.
október 10.
17.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
október 14.
18.
Szabó Elek. Helyben. 1. Egyik sorsjegye 500 koronát nyert. 2. Szerelmes levelet
számlán nem szokás írni. 3. Hogy ez a szó „Csap” honnan ered, nem tudjuk. Azt
talán az Erzsébet nevû nemtõ (ha tetszik: géniusz) sokkal jobban tudja, mert õ
most végzi a leánygimnáziumot.”
Debreczen 1899.
október 14.
19.
Szabó Elek. Erzsi-dalait verizmus lengi át. Önbõl nem lehet fakanál. Egy
strófát különben biztatásul közlünk:
Szeretlek kis barna
S bár a bu megmarna
Te vagy a bálványom
Két gyufaskatulya
Egy macska, egy kutya,
Ül itt az álványon.
Debreczen 1899.
október 19.
20.
Kíváncsi… Levele van.
Debreczen 1899.
október 21.
21.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
október 26.
22.
Kíváncsi. Levél: Ha úgy akarja, az utolsó.
Debreczen 1899.
október 31.
23.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
november 4.
24.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
november 15.
25.
Kíváncsi. Köszönet, levél.
Debreczen 1899.
november 18.
26.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
december 4.
27.
Kíváncsi. Levél.
Debreczen 1899.
december 6.
28.
Kíváncsi. Levél megyen Nagyváradról rövidesen.
Debreczen 1900.
február 8.
29.
-ke (Helyben.) A küldött remek diósbélest és szarvacskákat szíves
rendelkezéséhez képest átadtuk két ifjú munkatársunknak, kik mohón
fogyasztották el, és lelkesedéssel vállalkoztak a kritika feladatára.
A
kér ifjú kritikus azonban poéta is egyúttal, s így történt, hogy véleményüket
egy közösen írott versbe foglalták. A
vers ugyan kevésbé kitûnõ, de eléggé tanúskodik a szerzõk elragadtatása
mellett.
Íme
a vers
I.
Mi küldeményt ritkán
dicsérünk,
Kivált ha szerző névtelen:
Saját versünk, saját novellánk,
Csak ezt csodáljuk végtelen.
És ime most ámulva látjuk,
Hogy hozzánk méltó van biz’a:
Ekszcelzior: Tovább e pályán:
Ez a jövő poezisa…
II.
Jól van Ady! - Biz
többet ér ez,
Mint száz novella, száz regény.
Gratulálok a művéhez,
Sekszpirhez méltó e lepény.
Dus tartalom, csinos forma,
Mennyi mélység és zamat!
Küldje majd be a folytatást
Post-resztant, (Ne) jegy alatt.
Szabadság 1900.
február 10.
30.
D. H. (Debrecen). Nincs kifogásunk a lapunkban megjelent közlemények átvétele
ellen, de annyit elvárhatunk, hogy a névvel ellátott cikkek alól a nevet
egyszerûen ne sikkasszák el, ha már a forrást megnevezni nem akarják. Ez az
üzenetünk nemcsak önnek szól.
Szabadság 1900.
március 2.
31.
S. E. (Helyben) Köszönjük a figyelmeztetést. Enélkül észre se vettük volna,
hogy a Tiszántúl (ilyen lap is jelen meg tudniillik Nagyváradon) szombati
számának szerkesztõi üzenetében velünk élcelõdik. Nem tudjuk, mi baja van
szeretett kollégánknak, de annyit válaszolnunk kell korlátolt
szellemeskedésére, hogy a Tiszántúllal még úgy sem törõdnék az ördög sem, ha
minden pápaválasztáskor jelenne is meg csupán. Ez köztünk az óriási különbség,
ezért vettük csak figyelmeztetés után
észre kedves kollégánk üzenetét.
Szabadság 1900.
június 12.
32.
A. L. (Érmindszent) Levelet várunk a szeptemberi terveirõl.
Szabadság 1900.
augusztus 25.
33.
V. Ilona. Ady Endre verseskötete nyomás alatt van, és január 15-ig okvetlenül
megjelenik. A kérdéses cikket õ írta.
Szabadság 1901.
január 12.
34.
S. E. (Nagyvárad). A tehetetlenség ama ostoba fecsegésére, mely egy Bartha
Miklóst citál tekintély gyanánt, csak az a válaszunk, hogy vannak emberek,
akiknek hazájuk is, nemzetük is, vallásuk is van, és mégis sehonnai bitang
szamarak.
Szabadság 1901.
május 1.
35.
Kíváncsi. A kérdéses tárca sem önrõl, sem másról nem szólott.
Szabadság 1901.
május 1.
FÜGGELÉK III.
1.
Yda. Várom; én is hiszem.
Szil 1897. február
7.
2.
Yda. Köszönöm. Levél megy.
Szil 1897. július 4.
3.
Vili. Bandi és Adieu Bandi (Yda) nem egy személy; az budapesti, ez debreceni
munkatársunk.
Szil 1897. augusztus
1.
4.
Adi [!] Endre. Pontosabb címet kérünk.
Szil 1897. október
31.
5.
Homo. Versét, mely elõször világítja meg a szerelem és sajt közötti
összefüggést költõi formában, csakis itt adhatjuk.
[Következik
Tragédia c. versének szövege]
Csak
tovább, Ön még sokra viheti.
Szil 1898. május 8.
6.
Yda. Megkaptam, mihamarább jönni fog.
Szil 1898. július
17.
7.
Jázmin. Legyen szerencsénk.
Debreczeni Hírlap
1899. január 4.
8.
Fedora. Ady Endre igen boldognak érzi magát az ön kegyes kritikája folytán.
Verskötete nemsokára megjelen.
Debreczeni Hírlap
1899. február 21.
9.
MM. Nem is képzeli, milyen hatást ért el humoreszkjével. Ady úr
szerkesztõségünk beltagja annak olvasásától annyira rosszul lett, hogy be
kellett szállítani a kórházba s minket kért meg, hogy az eljárást tegyük
folyamatba Önnek mint közveszélyes homónak ártalmatlanná tétele iránt.
Debreczeni
Főiskolai Lapok 1899. február 25.
10.
Jázmin. A tárcát vettük. Nagyon bájos, kedves dolog. Szeretnõk, ha gyakrabban
keresne fel bennünket. Üdv!
Debreczeni Hírlap
1899. március 22.
11.
Vili. Ady Endrének, lapunk fiatal poéta-munkatársának verskötete még a héten
elhagyja a sajtót. A kötet bolti ára 1 frt. lesz.
Debreczen 1899.
május 24.
12.
A. E. Zilah. Azt rosszul tette. Nem illik az egész társaságot annyira
felültetni.
Debreczeni Hírlap
1899. július 5.
13.
A. E. A versek nem felelnek meg. Tekintse ezt az ítéletet annak a súlynak,
amely alatt a pálma fejlõdni szokott.
A Hét 1900. január
14.
14.
Egy boldogtalan. [Szövegét a Függelék I-ben közöljük 469. sz. alatt.]
Szabadság 1900.
augusztus 25.
15.
Tudomásul. [Szövegét a Színházi sajtó c. cikk (Sz 1900. okt. 18.) jegyzetében
közöljük.]
Színházi Újság 1900.
október 18.
16.
S. J. (Debrecen) Igaza van. Ady Endre verskötete a karácsonyi könyvpiac
nagyértékû eseménye lesz. A kötetbõl alkalomadtán mutatót is közlünk.
Színházi Újság 1900.
november 9.
17.
Sz. Gyula. Igaza van. Kérdéses verset Sal Margit kisasszony írta, Gyulán lakik.
- Igen, a volt polgármester unokahúga. Ady Endre mikor megy Gyulára, nem tudom.
Színházi Újság 1900.
november 18.
18.
S. Gy. (Gyula) … 3. Ady Endre most Debrecenben volt. Írjatok neki, s hívjátok
meg újból. Hátha elmegy.
Színházi Újság 1900.
november 24.
19.
S. Gy. (Gyula). Ugyan, ugyan! A szarvasi színügyi bizottság határozata megjelent, a verset leadtam, az a
nyomdában sikkadt el. Mindig szívesen látlak, sõt kérlek, írj. Ady Endre
üdvözöl, legközelebb meglátogat. Mikor? Majd megírja. Küldöttség nem kell.
Színházi Újság 1900.
november 26.
20.
J. (Helyben) Ady Endre verskötete egy-két nap alatt kész, és rövid idõ alatt
megkapják a díszesen kiállított könyvet az elõfizetõk.
Szabadság 1901.
január 1.
21.
B. B. (Helyben). Ady Endre könyve, Még egyszer, jan. 15-én jelenik meg, s
bizonyára irodalmi esemény lesz. Ebben a verskötetben elsõsorban az író küzd
önmagával, hogy kivájja magát a kor hangulatából, mely csak féligazságokat
szeret kimondani s meghallani. Ady Endre úgy mond meg mindent, amint a dolgokat
látja, bátran, nem törõdve azzal, hogy a féligazságokhoz szokott tömegnek
tetszik-e vagy sem. Helytáll küldésében [!], nem opportunus, nyílt és õszinte -
a talajt készíti elõ a jövõ eszmék számára. Nem gyöngéd álmodozás az a kötete,
nem kérõzködés. Ellenkezõleg. Tüzes versek, viaskodó szellem nyilatkozata: A
gondolkozó, érzõ s életfilozófiával bíró embereknek esemény, élvezet. A
megrendelést eljuttatjuk a szerzõhöz (Szabadság szerkesztõsége, Kossuth utca).
Színházi Újság 1901.
január 14.
|