2. KÖTET
ÚJSÁGCIKKEK
1901. május 22.-1902. február
Az ok
tulajdonképpen minden. És mert minden, bajos megtalálni. Öreg János dr.
philosophiae professzor jut az eszembe, ki egyszer ezt a kérdést tette föl
nekünk:
- Kovács Péter gazdaember fölmászik a
lajtorjára. A felesége ugyanis a padlásra küldte valamiért. A lajtorja egyik
fokát eltörte a Gyuri gyerek: Kovács Péter ezt nem vette észre. Leesett, kitörte
a nyakát. Ki ennek az oka?
Legalább tízféle válasz volt:
-
Õ maga.
-
A felesége.
-
A létrafok.
-
A Gyuri gyerek.
És
a többi. Senki sem mondta azt, amit kellett, hogy az ok a Kovács Péter nyaka volt. Ha nincs ez a nyak, nem is törik ki soha…
Hát
ez csak az Öreg János példája, aki különben a gonosztevõkrõl és a bûntettekrõl
is Lombrosóval gondolkozik.
Úgy
jutott csak eszünkbe, hogy látjuk, az emberek milyen könnyen sütik ki a dolgok
okait. Nemcsak a paragrafusos emberek, akik elvégre az okokat is megszorított
számban s elõírva kapják meg, de teljesen szabad ítélkezésû, egyébként talán
igen intelligens emberek is.
Kovács
Péterrõl szóltunk az elõbb. Szóljunk most Kovács Esztirõl.
Kovács
Eszti anyja szívbajos volt. Hogy ne legyen egészen Ibsen dráma hõsnõje,
mondjuk, hogy az apja normális, a körülményekhez képest elég normális ember
volt.
Az
anyja szívét kapta a kis Eszti. Kétéves korában pedig úgy megijedt a sötét
konyhában a nénje bakájától, hogy két hónapig beteg volt.
Gyámoltalankodott
hát mindig a Kovács Eszti. Az iskolában õt csúfolták, odahaza õt verték meg
mindig.
Ám
a vér elvégzi kötelességét. Mégis szép, sudár lány lett az Eszti. Sápadt egy
kicsit, nyugtalan nézésû.
Megriadt
a zajra, felsikoltott egy rossz álomlátásra.
Tizenhét
éves korában elébe akadt a férfi, ki megcsodálta, kit õ az õ beteg szívével
megszeretett.
Addig
senkit és mindenkit szeretett, ahogy a beteg szívûek szokták. Sok, sok
pillanatban, lázban pedig szeretett volna mindjárt meghalni.
A
férfi csak férfi volt. Idõre szeretõ. Ott maradt az Eszti nagy
vigasztalanságban. Ezt a vigasztalanságot úgy a szívére vette egy percben az
Eszti, hogy átlõtte a beteg szívét…
Óh,
nagy számú bírók, hát a férfi volt az oka? Hisz a szegény Eszti kilencvenötször
kívánt már öngyilkos lenni. Lehet, ha az öngyilkosság percében a kedves
virágcserepe törik el, az Eszti ezért fog a szívére revolvert. Vagy mert a kert
fájáról reáhullt egy csúnya hernyó. Mert hát tehetett róla Eszti, hogy az anyja
beteg szívet adott neki…
Öreg
Jánosnak mégis igaza van. A Kovács Péter nyaka volt az ok.
Nyakas
bírálkodók, bajos dolog ám azt a bizonyos ok-ot
kisütni.
Nagyváradi Napló
1901. május 22.
ae.
|