|
Tisztelt
Szerkesztõ Úr!
Néhány
sorom a levélpapíron nem fogja Önt meglepni különösen. Az a kedves, kollégiális
jó viszony, amely másfél éves nagyváradi lakásom óta Önhöz fûzött, sokszor
adott alkalmat nekem a magam, egyéniségem, meggyõzõdésem és céljaim
megértetésére s arra is, hogy együtt vitassuk meg az újságíró szemek elõtt
rohanó események tarka, színes sokaságát.
Másfél
éven keresztül a Szabadság munkatársa
voltam. Munkás napjaim értékét a közönségnek van joga elbírálni. Én - ennyit
bizton állítok - sok kedvvel, türelemmel s nagy önlebírással forgattam e lap
redakciójában újságíró pennámat. Ön tudja azonban, Ön tudhatja legjobban, hogy
sokszor, nagyon sokszor, önmagam megtagadásával is.
Fiatal
vagyok még ahhoz - ez nem érvem, csak kényszerû állapot -, hogy az élettel,
emberekkel és eseményekkel való végleges transzigálást, a megalkuvó cinizmust
filozófiámmá tehessem. Az idõk olyanok. Ez a kis magyar világ, itt, háborog,
fekete, csúnya felhõk kavarodnak rája. Aki nem csupán arra termett, hogy egy
számmal növelje a születési és halál-statisztikát: most nem alkudozhat. Harcol,
ahogy tud. Kezeli a viharágyút a butaság, sötétség ránk tornyosuló felhõi
ellen.
És ezt másfél éven keresztül alig-alig
tehettem. Aki jól látja és belátja ezt a mi kis magyar világunkat, tudja, hogy
nálunk a politika megalkuvás mindenre.
És hogy nálunk olyan kevés az õszinte, igaz szó, annak elõször a politikai
megalkuvás az oka.
Én tehát meguntam másfél éves iskoláját a
megalkuvásnak, bármennyire szerettem légyen is azokat, kik társaim voltak a
munkában. De ugyane másfél év alatt ismertem és szerettem meg nagyon ezt a
csodálatos levegõjû, merész, hódító várost, melyet elhagyni még nincs erõm,
hajlandóságom.
De megismertem Önt, Szerkesztõ Úr, az Ön
igaz szavú lapját is.
Egy a kérésem. Jelöljön maga mellett
helyet annak az újságírónak, akinek még nem csupán kenyérszerzõ az újságíró
penna. Független, becses hatású, õszinte lapjának fogadja katonájává.
Régibb vágyát tölti be evvel az Ön
tisztelõ hívének,
Nagyváradi Napló
1901. május 22.
Ady Endrének.
|