|
-
Pálmay második estéje -
Óh
értjük Pálmay Ilkát, mikor szombaton este tréfálkozást játszó hangon, majdnem
sírva mondta:
-
De én meghalok, ha nem játszom el a nagyváradiaknak Szép Helénát!…
Fátyolos
volt a hangja, csak súgva beszélt. Nem sikerült a tréfajátszás, s ideges
mondásában megéreztük a nagy komolyságot és nagy vágyódást…
Jó
végzetünk nem engedte, hogy a mi isteni vendégasszonyunk tréfából is meghaljon,
azaz itthagyjon bennünket, mint - a múltkor a kolozsváriakat. A nagy vágyódás
csodát csinált, s Pálmay Ilka nem halt meg, de meghaltak tegnap este minden
Helénák.
Akik
látták, hallották, azok megértik, hogy nem tudnak róla írni… Õ a szép Heléna, õ minden vágy, õ minden mûvészet
s õ minden asszony… Óh boldog Menelaosz, ilyen asszonytól megcsalatni is
nagyobb boldogság ezer hidegvérû asszony unott hûségénél. Ragyogó, pompázó volt
tegnap este a mi kis színpadunk, s e nagy ragyogásban olyan kevésnek tetszett
elragadtatásunk, virágunk, tapsunk. Sok volt mindegyikbõl, de õ a soknál is
többet érdemel.
Érdekessége
volt az estének, hogy Párist Mezey Mihály, a mi kedves ismerõsünk, a kolozsvári
színház tenoristája énekelte. Tüntetõ tapsokkal ünnepelte a közönség a derék
mûvészt, ki Pálmay távirati óhajára vállalta el szerepét. Kitûnõ Menelaosz volt
Bérczi Gyula, diszkrétebb, ötletesebb s mûvészibb Nyárainál. Pintér szintén jó
Kálkász, Lányi Edit ügyes volt.
A
rendezést a Pálmay zseniálitása tette meglepõen újjá és kitûnõvé. A dívát
ovációk mellett kísérte egy nagy sereg ismét lakásáig.
Nagyváradi Napló
1901. június 4.
|