|
-
Endre és Johanna és a Kaméliás hölgy
-
Már
az elsõ este után megírtuk, hogy a Folt,
amely tisztít és Endre és Johanna
nem csinál telt házat még a Márkus Emília vendégrepertoárjában sem. Rákosi
darabját csütörtök este valóban nem nézték meg többen, - mint elõzõ estén a vén
spanyol rémdrámáját, ami rémségességével és rosszaságával is különb valami a
Rákosi darabjánál. Illõ nagyrabecsüléssel adózunk mi is ám a Rákosi kiváltságos
egyéniségének, de bizony az Endre és
Johanna budapesti reprízének sem volt sok értelme, hát még Nagyváradon,
ahol a színigazgató Somogyi Károly és nem a Rákosi Szidi fia, s ahol a rendezés
tudománya kisded operetteknél sem igen szokott elvakítani bennünket.
Egyébként
pedig, hogy ismét egyébként-tel
kezdjünk a szõke csoda nagyváradi himnuszába, a Márkus Emília felséges
toilettjei is megérdemelték, hogy végignézzük a Rákosi darabját, Johannánál
pedig alig van érdekesebb nõi ismerõsünk a gesta hungarorumból. Hogyne akarta
volna hát nekünk Johannát is megmutatni a nagy Emília, aki az örökasszony, az asszonyiság legrejtettebb titkait is úgy föl akarja mi elõttünk
tárni, hogy még az unokáink se tudjanak semmi más újat az asszonyról, mint amit és amennyit Emília asszony mondott el nekünk.
És Rákosinak nagy boldogsága lehetett - ha végignézte -, hogy milyen érthetõ,
megértõ elnézésre joggal számítható a buja vérû nápolyi asszony, akivel õ nem
tudott tisztába jönni. Korrigáljuk hát: a Márkus Emília mûvészete megérdemli a
leghalottabb darab föltámasztását is. Taps, kihívás, virág, ováció bõven volt.
Somogyiné, Somogyi, akinek meghalási jelenete mély hatást keltett, Peterdy és
Deési játszottak még a vendég mellett.
Tegnap
este a vén, de becsületes Kaméliás hölgy
már megkapta a maga rendes, nagy közönségét. A ház majdnem zsúfolásig telt
volt. Csodálatos dolog, hogy a mi publikumunk, mint apológiáját a bukott nõnek
éppenséggel nem fogadta el Dumas darabját, de könnyezni nagy, lelki örömmel
könnyez a Margit kisasszony sorsáért. A kaméliás
hölgy híres a Márkus hölgyei között, más és különb a többinél. Az apával
való jelenetben pedig - ez az öreg darab legöregebb jelenete - egyszerûbb
csodákat mûvel a darabban Márkus. Volt persze meghatottság, taps, sírás és
minden, ami teljes hatáshoz tartozik, itt is elég. Virágokat is kapott ezúttal
is Márkus. Hogy az utcai ováció elmaradt, azt is a közönség bánatos
elérzékenyülésének tulajdoníthatjuk. A többi szereplõk meglepõen biztosak.
Örömmel emeljük ki ezúttal is Deésit, aki mostanában erõsen kezdi cáfolni a
színügyi bizottság kemény kritikáját.
Nagyváradi Napló
1901. június 8.
ae.
|