|
Minden
szentektõl idegenkedõ, pogány voltom nem engedi, hogy a címbe írjam ki teljes
nevét: Páduai Szent Antal.
Olvasható
róla, hogy a katolikus világ legnépszerûbb szentje. Sok-sok millió a tisztelõje
és sok-sok az a millió is, ami nevezett szent perselyeibe kerül.
Páduai
Antal kétségtelenül kegyes, kiváló férfiú lehetett. Hogy emlékét megõrizzük,
nincs kifogásunk ellene. Nagyon kevés a kegyes életû férfiak száma. Ne feledjük
el hát õket haláluk után sem.
Hogy
az egyház becsben tartja e szent férfiú kultuszát, az ismét olyan dolog, amihez
hiába is szólnánk. A szentek kultusza a mi nagyon világias elménk szerint is
szép, kedves, megható, majdnem poétikus. Én ugyan nem kérek belõle, de ez az én
pogányságom. Mindegy. Páduai Antal bizonyára szentebb volt a többi szentnél. Az
õ kultusza, emléke legyen hát maradandóbb.
De
amivé a Szent Antal kultusza fajult, ahhoz már semmi köze a kegyeletnek, sem az
egyháznak. Olyan lelki betegség ez már, mint a keresztes hadjáratok idején az
imadüh, a zarándokoló mánia, az éneklõ õrület és a többi.
Nemcsak
a tudatlan népet, de az úgynevezett intelligensebb elemeket is elragadta,
beteggé tette. Nincs az a kívánság, amit illõ pénzösszeg fejében ez a szent meg
ne adna. Gyermeket a magtalannak, táblabírói címet és jelleget a járásbírónak,
viszonzást a reménytelen szerelemnek, osztálysorsjegy fõnyereményt, mindent,
mindent…
Valóságos
fétisimádássá fajult e kultusz. Apró szobrocskákat, amuletteket hordanak
magukkal Szent Antal formájára faragva a rajongók. S ha gentleman barátod
kiveszi aranyóráját légyott idõt nézni, kirántja vele együtt az
Antal-szobrocskát is.
Mikor
Luther idejében a bûnbocsátó cédulákat árulták, s ez megteremtette a reakciót,
az egyház sietett megtagadni a seftelõket.
Az
egyháznak, az igazi vallásosság érdekében kell most is közbelépnie. Csak az
egyház közbelépése szüntetheti meg ezt a lelki bajt.
Különben
pedig boldog névnapokat kívánunk mindazon Antaloknak, kik a tiszteletreméltó
Páduai Antal emlékének szentelt kalendáriumi napon tartották névünnepeiket!
Nagyváradi Napló
1901. június 14.
ae.
|