19. ÉLÕ NEMESSÉG

Ilyen címen indított volt egy évvel ezelõtt lapot Szombathy Ignác dr. Azt hittük volt akkor, hogy meghal ez a lapocska mihamar. Végre is nálunk sok mindenféle akciót meg lehet csinálni, de csak feudális akciót nem? Csalódtunk. Nálunk ezt is meg lehet csinálni. A magyar politikai és társadalmi élet mai zûrzavaros hullámában mindenki halászhat. Magyarországon kedvvel olvassák el sokan például az ilyen sorokat:

A nemesség fõjoga az átöröklés. Ezért megmondta nemrég egy francia nemes úr: Atyáink õsök voltak, mi õsök legyünk. Ez csak úgy lehetséges, ha a nemesi okiratok a megyei levéltárakban mindenkorra megõriztetnek; mert e célra az anyakönyvi kivonatok már csak nagy szétszórtságuk miatt sem elégségesek. A nemesség a régi terhek helyett a közteher­viselés, katonáskodás által nagyobb áldozatokat vállalt magára; most talán jutalom helyett emlékeitõl is megfosztassék.

Dehogy is akarja ezt valaki, Szombathy úr, dehogy is. Ám azt sem akarjuk, amit ma nálunk egy bámulatosan szervezett tábor akar. Visszaengedni ezt az országot középkorba, nem akarjuk. Amik pedig nap-nap után folynak, ezt jósolják. Az Élõ nemesség éppen azt a célt szolgálja, amit a keresztény ruhaszövetkezet, a néppárt s a többi. A mi beteg közállapotainkat jellemzi mindez igen ékesen.

Nagyváradi Napló 1901. június 15.