|
A
taps elcsitult, a függöny legördült, a festéket lemosták, s a lámpákat
eloltották… A Szigligeti Színházban három hónapig nem tart elõadást Somogyi
Károly színtársulata.
A
búcsúzó este kiválóan gondos, figyelmes és jó emlékezést keltõ volt. Carment adta másodszor a társulat, még talán
különb, értékesebb, perfektebb elõadásban, mint az elsõ estén.
A
közönség, mely az utolsó elõadáson természetesen nem mulasztotta el az ovációt,
Székely Irént ünnepelte legkivált. Ám kijutott az ünneplésbõl Székely Annának,
Pintér Imrének is.
A
közönség majdnem zsúfolásig megtöltötte a színházat. Taps, virág, kedv soha
ennyi, mint ez estén.
Elõadás
után Székely Irént és az este fõbb szereplõit nagy közönség várta meg a
színpadi bejáró ajtónál, s éljenezve búcsúzkodott tõlük. Szohner Olgának, Ámon
Margitnak, P. Szép Olgának lakásáig rendeztek ovációt.
Szóval
a nagyváradi publikum megmutatta, hogy annyira szereti a színházakat és
színészeket, hogy egy kicsi kis ízléstelenséget is elnéz értük. Mert a közönség
kedvesen vett tudomást az utcai tüntetõk zajos lelkesedésérõl.
Tegnap
már zárva volt a csinos kis kõpalota. Majd csak az iparosok s esetleg az Uránia számára nyílik meg újra.
Színészeink
pedig készülõdnek. Mint megírtuk, nagy részük máshol tölti a nyarat. Egyébként
pedig érzékeny és kevésbé érzékeny módokon folynak a különféle búcsúzkodások.
Refrénjük: a viszontlátásra!…
Nagyváradi Napló
1901. június 18.
|