|
Nem
is tudják, hogy miért írjuk: érdekesek.
Nem érdekesek ezek már, hanem mindennapiak. Néha-néha fölszisszenünk rájuk, de
mintha már kezdenénk mindenbe beletörõdni.
A
sok közül kettõt mégis ideiktatunk. A nap teljes koronájához hozzátartozik mind
a kettõ. Aztán pedig csak a kötelességünk talán, hogy ha mást nem tehetünk, panaszkodjunk.
A panaszkodásról észreveszik, hogy még élünk és eszmélünk is.
Hoványi
Gyula dr. nagyváradi akadémiai professzor tollából olvastuk ma a katolikus
autonómia 27-es bizottságának a jelentéséhez a következõket.
„Az
örök városban Szent Péter dómjának bejárata elõtt a kereszténység két
legnagyobb fejedelmének, Nagy Konstantin és Nagy Károlynak lovas szobrai
állanak õrt.
Vajha
megalakult önkormányzatunk fölött a magyar Szent Korona legnagyobb viselõjének,
hazánkban a katolicizmus legtündöklõbb példaképeinek: Szent Istvánnak és Szent
Lászlónak szelleme õrködnék!”
Halljuk
a méltatlankodás hangját, de kérjük, ne gondoljanak minket okvetlenül
klerikális-evõknek. Oh, igen szelíd emberek vagyunk már mi. Nem bánjuk mi már,
hogy még a hasonlatokat is a pápai világuralom környékérõl szedik mostanság
nagyon sokan. Nem bánunk már semmit. Tiszteletreméltó Szent István és Szent
László néhai királyaink legyenek a példaképeink. Teringettét, már nem is a
középkorba megyünk vissza, hanem az ó-korba. Mindegy. Csak panaszkodunk egy
kicsit, s följegyezzük, ami már nagyon följegyezni való…
...A
gazdasági egyesület ülésén pedig egy aradi átiratot tárgyaltak. Ez az átirat
nagy jámbor-arccal a szesztermelõkkel akarja megfizettetni, amit a
borfogyasztók megisznak. Ugye értetlen dolog az egész. A keresztény szövetkezet
után Egan, börzeverés, vigéctörvény, versenytörvény. Hát ki tehet róla, hogy
véletlenül valamennyi a zsidókat akarja egy más hazához juttatni?
Csak
két jelenség egy napon, de mennyi van még. Szántszándékkal választottuk ki ezt
a kettõt. Pápai világuralom s zsidóütés - e kettõ között szórakozik most a
magyar politika és a magyar társadalom.
Nagyváradi Napló
1901. június 20.
|