|
Tegnap
írtunk a vidéki színészet országos felügyelõjének veszedelmes kis játékairól.
Ma a színészegyesület igazgatótanácsának ülésérõl szóló tudósításában egy
vidéki színigazgató levelébõl ezeket a sorokat olvassuk:
„Megdöbbenéssel
értesültem, hogy Erdély egészben egy kerületté, s most újabban a három déli
vármegye ugyanígy egy kerületté alakulva hirdet, illetve szándékozik pályázatot
hirdetni, a felügyelõ úr közbenjöttével. Ez a két óriási kerület eddig 5-6
igazgatót táplált úgy ahogy, most azonban kizárólag két társulat mehet csak
oda. Ezek példáján majd nemsokára az egész felvidék, utóbb az egész alföld
egy-egy kerületté fog alakulni, úgy hogy mire körültekintünk, lesz a
színházakon kívül 5-6 igazgatónak állomása. A többi felére lesz szorítva. Hiszen
egész Erdély két igazgatónak is sok, nemhogy egynek. A délvidéki kerület
alakulása még tûrhetõ, de az erdélyi kerületé lehetetlen.”
Egy
tanácsos pedig így beszélt:
-
Ahol gr. Festetich mint fõfelügyelõ megérkezik, szubvenciót éreznek ki belõle
az emberek. Így aztán könnyen társulnak a városok a szubvenció reményében. A
kormány persze nem bánta, ha a városok szövetkeznek és kerületté alakulnak,
mert hiszen a kormány azt hiszi, hogy a városok önként álltak össze. Föl kell
világosítani a kormányt is, hogy így nem lehet a dolgot elintézni, képtelenség
mellõzni a színésztanács tapasztalatait.
De
aztán volt még panasz elég. Valamennyi a mi tegnapi írásunkat igazolta.
Tegyenek már az illetékes faktorok Festetich úrral valamit - ismételten
ajánljuk - míg késõ nem lesz.
Nagyváradi Napló
1901. június 22.
|