32. ORFEUMOK

Vasárnapi heti tárcánkban félig tréfásan írtunk arról az ártista-beözönlésrõl, mely Nagyváradot a színházi szünetben elnyeléssel fenyegeti. Megnevezett „magyar” orfeumok kaptak játékra engedélyt, s a Fekete-cirkusz, mely július elsején kezdi meg „mûködését”, a legsilányabb hippodrom, melyért egy fillért is kár kiadni. Mi amellett vagyunk, hogy a közönség ne maradjon nyáron azok nélkül a bizonyos nyári idõtöltések nélkül. De nem úgy gondoljuk azt, hogy a legalja csõdülhessen be a brettli mûvészeknek Nagyváradra. Debrecen, a külsõségeket tekintve, magyarabb, legalábbis sallangosabb magyarságú város, mint Nagyvárad. És még Debrecenben sem kiáltja az ál sovénség, hogy csak magyarul a brettlin!… Adjon engedélyt a fõkapitány egy elfogadható orfeumnak, s ne kívánjon többet, mint hogy a program fele legyen magyar. Hál Istennek tartunk talán már ott, hogy nem kell orfeumoktól várnunk a magyaro­sítást, s nem kell tiszta magyar városban az orfeumok germanizálásától tartani.

Nagyváradi Napló 1901. június 25.