Szatmár
megye szomszédunk nekünk. Híres szabadelvû magyar vármegye. A Kölcsey nevénél
és emlékénél nem kell többre hivatkozni.
Nagykároly
a vármegye székhelye, s tegyük hozzá, hogy minden igazság ellenére. Szatmár
szab. kir. város van inkább a vármegye központján, nagyobb múltú város,
népesebb és intelligensebb.
Ám
Nagykároly - a gr. Károlyiak címerében leledzõ karvaly madártól kapta a nevét - régi fészke a Károlyiaknak,
Kártevõ Sándor, Rákóczi-áruló nevére
nagy domíniumú utódainak.
Ebbõl
meg lehet érteni, hogy Nagykárolytól miért nem lehet elkaparintani a
székhelyet. Károlyi István gr. nagy úr, fényes konnexusai vannak aulikus
körökben. Vele nem lehet bírni. A károlyi ember ezért mondja mámoros dölyffel:
-
Mit. Ha Pista gróf akarja, a Szamost is elvesszük a szatmáriaktól.
Nagykároly
és a nagykárolyi járás lakóinak jórésze, zöme részben elmagyarosodott, részben
magyarosodni kezdõ svábság. Munkás,
derék nép, de meglehetõsen buta és bigottériára hajló.
Bartha
Miklós úr bõkezû mecénása, az el nem mondott beszédeirõl hírhedt Károlyi István
gr. sem bõvelkedik lelki javakban. Meglehetõs obskurus fejû ember, konok is,
aki tetszeleg az ország elsõ gentlemanje címmel, de becsületbírósági elnökségen
kívül nem is tud semmit.
Természetes
is ez. Õt családi múltja, vagyona és rangja kötelezi magyar szokások szerint,
hogy becses fejét ne töltse tele túlságosan.
Éppen
ezért is természetes, hogy mikor Magyarországon, ha mindjárt doktrinér is, de
erõsebb levegõjû liberalizmus uralkodott, Pista grófot a Peturok táborában
láttuk. Azok közé tartozott, akik vártak az eljövendõ boldogabb korszakra.
Károlyi
Istvánnak jó szimata volt. Ma Magyarország kormánya csak névben liberális,
valóban pedig a Peturok álmai szerint való. Olyan klerikális világ van itt,
mint annak a rendje.
Pista
gróf azonban Mózes szerepére vágyik. Az ígéret földje itt van, de õ nem lép
reá. Õ az õ svábjait kellõen megdolgozta. Visszavonulhat most már. A
liberálisok le vannak törve. Az aulikus, latifundiumos fõurak élhetnek immár
passzióiknak, mint Mária Terézia õfelsége idejében.
Az
Alkotmányban ezt olvassuk:
„1896-ban
már erõs volt Szatmár megye központi, nagykárolyi kerületében a néppárt, s noha
gyõzelemre akkor, a Bánffy korszakban, kilátás nem lehetett, mégis állított
jelöltet. A jelölt csak öt nappal a választás elõtt lépett fel, s így is, ezen
rövid idõ alatt is, 600-nál több szavazót toborzott a néppártnak. Azóta
rendszeresen, kitartással szervezkedett a nagykárolyi néppárt, s ennek külsõ
eredményeül ma két népgyûlést is tartott, s mindegyiken a lelkes polgárság
impozáns manifesztációi közben ünnepelték a néppártnak körükben megjelent
vezérét, Zichy Nándor grófot, és proklamálták jelöltjökül Báthory István
nagykárolyi gyógyszerészt, az egész megye legtekintélyesebb polgárainak
egyikét.
Teremen
is, Csanáloson is rendkívül nagy számmal jelentek meg a polgárok, még Nagykárolyról,
a megye székhelyérõl is sokan jöttek a két néppárti tüntetésre, amelyek
bizonyára nem tévesztik el hatásukat úgy Nagykároly városára, mint az egész
kerületre. A szabadelvû párt jelöltjeként ez idõ szerint még Domahidy Elemér
fõszolgabírót emlegetik, minthogy azonban a Kossuth-pártiak gyengeségük
tudatában minden valószínûség szerint külön jelöltet nem fognak állítani, hanem
másutt praktizált szokásuk szerint a kormánypárthoz fognak csatlakozni, és
minthogy Domahidy jelöltsége nincsen ínyökre, nincs kizárva, hogy a szabadelvû
jelölt személyében változás fog beállani.
Annyi
bizonyos, hogy a kerület pártjai között most legerõsebb a néppárt. Bizonyítják
ezt a mai gyûlések, amelyek egyben azt is bizonyítják, hogy a magyar Alföldnek
tiszántúli részeiben is fogékonyak a magyarok a néppárt keresztény hazafias
eszméi iránt, csak lelkes férfiak akadjanak, akik önzetlenül kezükbe vegyék a
szervezés munkáját. A nagykárolyi kerület néppártjának vannak ilyen vezérfiai,
világiak és egyháziak, akiknek buzgó, céltudatos munkálkodásuk minden
elismerésre méltó.”
Károlyi
István elõbb csatlósára, Bartha Miklósra gondolt. De ez a kálvinista néppárti
jezsuita csak jelölése hírével is forradalmi hangulatba hozta a járás
kálvinista községeit. A legnagyobb veszedelmektõl lehetett tartani. Ekkor
határozott Pista gróf a házi patikusa mellett, aki méltán lehetett az õ utóda,
lévén hozzá hasonló fejû ember.
A
legnagyobb baj pedig, hogy Széll Kálmán - úgy látszik - ezt a kerületet is
átengedte egészen a néppártnak. A Domahidy jelölését le akarja fúvatni, pedig
emellett a kiváló, liberális ember mellett szívesen csoportosulna a néppárti
veszély miatt a Kossuth-párt is.
Szóval
a néppárt legfelsõbb támogatás mellett is nagy apparátussal dolgozik.
Valósággal körül akarja folyni a liberalizmus régi dicsõségét veszítõ hazáját,
Bihar vármegyét. Legközelebb már a Szilágy megyei, szintén szomszédos Tasnádon
akarnak gyûlést tartani Zichyék.
Közelednek,
védekezés kellene. De ki védekezzék? Magában a vármegye központjában,
Nagyváradon is, ultramontán hajlandóságú emberek tartják többnyire a liberális
lobogót.
És
ha majd - ezen a választáson talán még nem - ide is eljönnek Kálmán Károly,
Zichy Nándor s a többiek, fogadják majd õket tárt karokkal. Addig pláne
hatalomra is juthatnak. Akkor meg éppen, Nagyvárad és Bihar vármegye újabban
egy jelszót követ: mindig a hatalommal!…
Nagyváradi Napló
1901. június 27.
AE.
|