36. A SAJTÓ ÉS HARAGOSAI

Tisztán véletlenül értesültem valamirõl, ami máskülönben nem nagy dolog, nem is kriminális, csak legföllebb érdekes. Érdekesnek is csak most érdekes.

Valami vizsgálati kihallgatás alkalmából minap a kihallgatást „eszközlõ” bíró szükségesnek látta véleményt mondani a nagyváradi sajtóról.

Abszolute nem volnánk kíváncsiak senki ilyes vagy olyas vélekedésére. Régi dolog, hogy az újságíró kevés ember szimpátiáját bírja. Vagy félnek tõle, vagy irigylik a hatalmát. Fõként a nyilvánosságnak dolgozó emberek.

A kérdéses nyilatkozatnak vagy vélekedésnek más dolog ad érdekességet. Ma Magyar­országon feltámadt negyven-ötvenezer ember, hogy emberségesebb megélhetést nyerjen. Velünk van a jog, az igazság. De most a magyar társadalom süket. Legföllebb az érdekli, hogy kezdjük-e már ütni a zsidót és kálvinistát, vagy várjunk még egy kicsit. Negyven-ötvenezer ember családostul hiába várja terhes, kínos életébõl való megváltását. A társadalom nem hallgatja meg õket, a hatalom pedig fitymálva parancsol „csitt”-et.

Reakciós világban élünk. Hamar lehet parancsolni, el lehet nyomni mindent.

És íme negyven-ötvenezer kiáltás mégsem hangzott el a pusztában. A magyar sajtó megkapta a panaszló hangot, s százszorozva zúgta szét a hatalom, az úgynevezett „illetékes faktorok” felé.

Ennek a lapnak, a mi lapunknak is, nagy része van ebben. Ma már meghallgatták a kiáltást, sõt megérkezett a hivatalos, szepegõ válasz is immár: - az Istenért ne lármázzatok, hiszen halljuk és cselekedni fogunk.

Ezt tette a magyar sajtó, a vidéki sajtó, a nagyváradi sajtó, kirõl fura vélekedést mondott a minap valaki, az ötvenezer közül.

És mondunk valamit. Nem haragszunk mi azért, ha haragusznak reánk. De egyet ne felejtsenek. Soha olyan nagy válság elõtt nem volt tán a magyar társadalom, mint most. Csúnya reakciós, fekete világ készülõdik reánk. Csupa lelki bilincs, tiltó parancs és tekintély.

Egyetlenegy faktora van máris ennek a társadalomnak, mely fölemel minden méltatlanul letiportat, meg-megütközik hatalmasokkal, magáévá tesz minden jogos vágyakozást: a sajtó.

És megérjük mi azt az idõt, hogy kevés lesz a haragosunk. Ez a kevés is vagy zsarnok, vagy sötétlelkû, vagy becstelen. Szeretni fognak bennünket, igen.

Szomorú idõ lesz, szomorú világ lesz ez nagyon. Bár megmenekülne tõle a magyar társadalom, és inkább bár lenne tovább is nekünk sok-sok haragosunk!…

Nagyváradi Napló 1901. június 29.

ae.