45. VEGYESKERESKEDÉS

Jól mondta Bölöny József: vegyeskereskedés a Széll Kálmán politikája. De nem a régi szabású, becsületes, krajcáros szatócsok kereskedése. Hanem olyan, mint egy sztambuli bazár. A fényes lomok közül megveheted egy szálát a próféta szakállának, kaphatsz a názáreti fájából is egy forgácsot, régi talmud írást is. Mindent kaphatsz és minden hamis.

Ennek a gyanús erkölcsiségû bazárnak van mindenféle rikkancsa. A görögnek görög kínálja a portékát, sváb a svábnak s az örménynek az örmény. Így a Széll Kálmán politikai bazárja is. Vagy merkantilista: ilyen lap is kínálja az én portékámat. Szélsõ határokig agráriuskodsz: van ilyen lapom. Szereted a nemzeti sujtást: kapsz sallangos, hazafias frázisú ajánlást is. Mindenfajtájú rikkancs van a bazárban. Sõt, ha intranzigens haragra jött is kedved, nincs érte baj: a bazár be van rendezkedve. Széll Kálmán kitalálta a kormánytól sugalmazott ellenzéki sajtó intézményét. Ez megrendelésre szállít kellõ kritikát és gorombaságot. Olyan valami nem közönséges gondolkozásról tesz ez - bevalljuk - tanúbizonyságot, mint ama francia író, ki a jövõ szociális államát rajzolva látja a kort, melyben Franciaországban maga az állam rendez a nép mulatságára torlaszokkal, utcai harcokkal teljes forradalmakat.

Raffinirt szatócsüzlet a Széll Kálmán vegyeskereskedése, s raffinirt intézmény a rikkancsok intézménye is.

Íme, a legújabb példa. Tisza István gróf elmondta az õ jámbor beszámolóját Ugrán. Bizony Isten nem volt ez a beszámoló különb, vagy hangosabb a Nagy Mihályok, vagy Kristóffyakénál. Tele volt megadással, lemondással s hûségesküvel.

A kinyilatkoztatottan kormánypárti lapok, minden kedvük dacára sem tehettek egyebet, mint lehetõ röviden beszámolni a beszámolóról. Belekötni nem tudtak, mint annak idején tették a nagyváradi beszéddel.

Ám a Széll-bazár vásárlóinak van egy nagy serege, mely mindig és minden alkalommal meg­kívánja, hogy paskolják a gyûlölt Tiszákat.

Íme, milyen jó, hogy nagy választék van a rikkancsokban. Kettõt rögtön kirendelt a bazár gazdája, s egyikük el is bánik Széll Kálmán jóvoltából alaposan Tisza Istvánnal. Beleolvas a beszédébe, rekriminál, szidalmaz, s végül alantas korteskedéssel is meggyanúsítja az ugrai képviselõt.

Voltaképpen pedig az egész rikkancstábor gyûlölettel gondol most Bölöny Józsefre. Ha Bölöny József nem beszél, nem kerül szóba a vegyeskereskedés. Ha nem kerül szóba a vegyeskereskedés, Tisza István gróf nem jelenti ki, hogy õ feltétlen híve Széll Kálmánnak. És ha ezt nem jelenti ki, már mindjárt kész ok van megvádolni pártbontó, forradalmi tendenciákért. Ki lehetett volna az egész rikkancs gárdát vezényelni. Így, sajnos, csak azt a két nyomorult rikkancsot, akik a Tiszák legádázabb gyûlölõinek szokták kínálgatni a Széll-bazár portékáit.

Tisza István gróf pedig egy dolgot nyilván láthat mindebbõl. Azt, hogy éppenséggel nem fogadják kitörõ örömmel az õ újabb hûségesküjét s feltétlen ígérkezését. Sokkal jobban szerették volna azok, ha nyílt lázadónak festhetik meg végre Tisza István grófot.

Hát ugye, hogy mindent lehet a Széll-bazárban kapni, de egy szemernyi õszinteséget sem.

Tisza István grófról hisszük, hogy nem akar, nem tud szatócs lenni. Ez a hitünk még most erõs. Ha csalódnánk benne, csalódnánk magunkban is, kik a Tiszákban hittük és hisszük e szabadelvû ország boldogulását.

Miért fél megszerezni Tisza gróf a Széll-bazárnak azt az örömet, hogy kivonultassák ellene a bazár egész arzenálját, rikkancsait s eunuch elárusítóit.

A Széll vegyeskereskedésben így is gyûlölni fogják és üldözni õt és híveit. Hogy bolti szolga legyen abból, kitõl mi szabadelvûek ennek az országnak a megváltását várjuk: még gondolat­nak is rettenetes.

Pedig Tisza Istvánnak ilyen szerepet szánnak a bazárban, sõt a bolti söprût is elszedik majd alkalomadtán tõle, nehogy még álmában is valamikor tisztogatásra gondoljon. Elõzze meg õket, még mindig kisöpörhetné a bazárt az ugrai söprû!…

Nagyváradi Napló 1901. július 10.

A. E.